happyyy

Elképesztően boldog most. Ez a hét, nem volt rossz, nem volt rossz...! Péntek este, imádomimádomimádomm:D Sanyiiiik, ti lököttek vagytok, de nagyon jó estét csináltatok nekem, köszönöm amiért elrángattatok! Főleg az este vége tetszett nagyon, Neked köszönhetően, az nagyon jó volt:) Olyan jól éreztem magam, mint már régen nem, hihetetlen jókedvem volt:) Aztán másnap amikor annyit beszéltünk, mindenről, felhőtlenül, csodálatos volt. Nagyon boldog vagyok most, folyton mosolygok, legszívesebben mindenkit megölelnék:D És ez nagyrészt Neked köszönhető, sokkal tartozom ezért, de majd igyekszek törleszteni, jó?!:D

Köszönöm, amiért visszaadtad a reményt és csodálatos ember vagy!:)

shit

Nem is tudom, hogy kellene nekikezdenem ennek az egésznek... Bonyolult, és nagyon szar helyzet. És az a röhej, hogy nem is Őt utálom azokért a dolgokért, hanem magamat... Magamra haragszok, amiért megint ilyen gyenge voltam, amiért megint játszottam a naiv kislányt, amikor tudom nagyon jól, hogy Ő nem akar engem, csak játszadozik velem... És én mégis, benne voltam, adtam alá a lovat, megtettem mindent, amit kért... De miért is tettem mindezt? Hiszen csak kihasznál, szórakozik, tudom nagyon jól. És mégis, engem nem érdekelt, mert akkor jól éreztem magam vele, nagyon jó kedvem volt, akkor meg, miért ne? Hát, nem kellett volna, nagyon nem... Akkora butaságot csináltam, amekkorát szerintem még életemben nem tettem... De most mégis eljutottam oda, mindenféle gondolkodás nélkül, azonnal megtettem, amit kért... Hiszen én naiv azt gondoltam, hogy nem minden szava hazugság és ámítás, hanem van benne őszinteség is, és van olyan része, amit komolyan is gondolt, nem csak hülyéskedett... De úgy látszik, megint tévedtem Vele kapcsolatban, és utólag már nagyon bánom, hogy megtettem... De most már nem tudok mit tenni, megtörtént, most már csak okosabb lehetek, és tanulhatok az esetből. Remélem, ezúttal tényleg fogok, mert csak nekem lesz rosszabb, és már kezdem megunni...

tanácstalanság

Na, akkor üljünk neki. Ahogy megnyitottam a blogot, hirtelen nem tudtam miről is írjak. Volt már ilyen, hogy nem tudtam miről írni, aztán ahogy nekikezdtem, puff csak úgy jött minden, és egy igen hosszú lett belőle. Úgy érzem, most is így lesz:D
Ez a hét...kész katasztrófa volt, röviden tömören így tudnám megfogalmazni. Témazárók áradata, nagyon jól időzítettek a tanárok(Y) Ráadásul egy-kettő úgy érzem igen pocsékul sikerült:/ na de majd a héten remélem már kiderül, jó lenne már tudni, akármilyenek is lettek:D
Suli- Barbika kicsit elgondolkoztatott, úgy érzem. Eddig ugye határozott voltam, és tudtam, hogy én márpedig újságíró leszek. Hiszen beszélni úgyis jól tudok, izgalmas foglalkozás és rengeteg embert meg lehet rajta keresztül ismerni. De aztán beszéltünk Barbival, és...nem is tudom, mintha elbizonytalanodtam volna... Az újságírás hátulütője, hogy nagyon nehéz jól elhelyezkedni vele, és nem tartozik a legjobban fizetettek közé... Viszont szóba került a jogász-ügyvéd is, ami egyrészt biztos munka, könnyű vele elhelyezkedni, másrészt jól keres. És kiskoromban ez (is) akartam lenni, és most úgy tűnik megint felmerült ez a lehetőség is. Hát nem tudom, nem rossz ez se, teljes bizonytalanság van e téren, úgy érzem:D
Szombat Lilla-Fanó nem volt rossz, nem volt rossz:) Bár lehetett volna jobb is, de egynek elment:D Fanóóóó, rég tudtunk beszélni, már nagyon hiányoztál ám nekem!:)