Elkezdődött a tanév, remek. Annyi minden történt, és annyira remekül indult, hogy az valami elképesztő. Szerdán tanévnyitó délután, tűző napon, 30fokban nagyon jó ötlet volt, meg az én alakításom is hatásos volt-azt hiszem. Első napot egyből ájulással kezdeni nagyon emlékezetes, lehető legjobb. Még az isten se akarja, hogy én élvezzem az idei tanévet...
Amit másnap, és az első tanítási napon be is bizonyított. Új osztályfőnökünkről elég 2szót mondani: katonai kiképzés, ilyen lesz az elkövetkező 3évem, terror alatt fogok tanulni matekot és fizikát. A francia
nyelvtanárunkról egy kis jellemzés: olyan a kiejtése, amit nem értesz; wikipédiáról tanít[föcit]; minden föcióra hittérítés[így ez is az lesz]; és alapvetően egy...érdekes jelenség. Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy idén semmit nem fogunk tanulni. Az órarendünk pedig...katasztrófa, jobb szó nincs rá. Egyszerűen borzasztó. Nincs egy lazulós nap se, minden nap van legalább egy kemény [gyakorlatilag természettudományi] tantárgy.
Első tanítási nap iszonyathosszú volt, pedig csak(?!) 6órám volt, mégis egy örökkévalóságnak tűnt. A pénteki órarendem: biosz, föci, kémia, magyar, fizika, ofő. Ebből csak a magyar jó, az ofő meg elmegy, a többi...kérdem én, mi ez?! Péntek természettudományi nap lett vagy mi a fene?! Katasztrófa. Ezt a remek órarendet csak tetőzte a hazaérkezésünk. Utolsó óra után tűztünk ki 21esre, elérni a pesti buszt. Igen, jött is...ám a sofőr senkit nem engedett fel, mivel a busz tele volt[pedig 10-15ember simán felfért volna]. Csodás. Akkor vissza Pásztó szívébe, úgyis rég zötykölődtünk már Bátonyon keresztül az első osztályú sárga buszunkkal. Hálistennek erre már felfértünk, ülni is tudtunk, úgyhogy nem volt gond. De alapvetően borzasztó nap volt, borzasztó kezdése az idei tanévnek...