boldogság

Ma nevettem. Önfeledten, felszabadultan, boldogan nevettem sokáig. Az okom is megvolt rá: nem kell otthon lenni, a barátaimmal lehetek, élvezhetem a szabadság minden egyes percét. Olyan rég éreztem már magam ilyen boldognak! Azt hittem, már sose fog ez az érzés visszatérni. Féltem tőle, hogy nem fogok emlékezni rá, hogy milyen is tud lenni.Persze butaság volt ezt hinni, de mit tehet az ember, ha olyan hosszú ideig kerüli őt? De most nem került, most nyakig merültem benne. Élveztem, hogy egy cseppnyi boldogság nekem is kijár, hogy csak rám figyel, senki és semmi másra! Jó érzés volt. De még nem tűnt el teljesen, és ez reményt ad. Reményt ad, hogy még minden jóra fordulhat és nem leszek olyan, mint az utóbbi időben voltam.:)