shadowland

Az a szép a könyvekben, hogy ezer meg ezer érdekes gondolatot tartalmaznak. Olyanokat, amiket te magad nem tudsz értelmesen megfogalmazni, de amikor elolvasod, arra gondolsz, hogy igen, ez így van, én ezt miért nem tudtam eddig ilyen egyszerűen megfogalmazni?! Ma is ez történt. Ahogy olvastam, egyre csak az járt az eszemben, hogy milyen jól is van megfogalmazva...

"- Olyan fura, hogy egyik pillanatban minden oké, vagy talán nem annyira oké, de akkor is, végre megérkezel. Aztán a következő pillanatban...vége. Mint Evangeline. Sose látnak, hallanak rólad többé. Egyszerűen csak nem értem. Miért kötődnénk bármihez is, ha A: sosem tart örökké; B: rohadtul fáj, amikor vége lesz? Mert ha minden véges, ha mindennek van eleje, közepe, vége, akkor minek kezded el egyáltalán? Mi értelme az egésznek, ha egyszer minden a Vége felirathoz vezet? És nem a halálra gondolok... Bár mind úgy végezzük...mindegy, milyen keményen harcolunk. Egy metaforikusabb jelentésen gondolkodom. Mert semmi nem tart örökké, tudod. Mert így van, semmi sem rendeltetett öröklétre. Semmi. Semmi.
- De Haven...-kezdem, de abban a pillanatban elhallgatok,ahogy rám néz.
- Hallgass végig, mielőtt nekiállnál elszavalni valami nézd az élet napos oldalát-cuccot! Ez nem megy, oké? Hacsak nem Istenről, meg az egyetemes szeretetről, vagy akármiről akartál mondani valamit, de én nem erről beszélek. Kabala meghal, a szüleim a válás határán vannak, és lássuk be, Josh meg én is végül szakítani fogunk. És ha ez nyilvánvalóan egy megmásíthatatlan tény, akkor... Hát...akkor a kezembe is vehetném a helyzet irányítását, és én dönteném el, mikor. Inkább én okozok fájdalmat neki, mielőtt ő okozhatna nekem. Mert két dolog biztos. A: vége lesz. B: ha valaki kötődik, az megsérül. És miért én lennék az? Jegyezd meg, amit mondok, mostantól én vagyok a Teflonlány. Minden lepereg rólam, semmi sem ragad rám.
- Tudod mit? Igazad van. Teljesen igazad van. Minden véges. És abban is igazad van, hogy te meg Josh is szakítotok valamikor, és nem csak azért, mert minden véget ér, ahogy mondtad, hanem mert így működnek a dolgok. A legtöbb gimis szerelem nem éli túl az érettségit.
- Így látod magadat és Dament? Hogy nem tart tovább az évzárónál?
-Próbálok nem sokat foglalkozni ezzel. De azt akartam ezzel mondani, hogy ha valami véget ér, az nem jelenti azt, hogy az rossz, vagy hogy valaki, aki kötődik, megsérül, vagy hogy ennek nem szabadna megtörténnie, vagy ilyesmi. Mert ha minden lépés a következő lépéshez visz közelebb, akkor hogyan jutnánk el bárhová is? Hogyan gyarapodhatnánk, ha elkerülünk mindent, ami fájhat? -Haven rám néz, és bólint egy picit, mintha értené, amit mondok, de nem egyezne bele teljesen.- Szóval nem nagyon van más lehetőségünk, csak hogy folytatjuk, hogy megyünk, és reméljük a legjobbat. És ki tudja, út közben akár még tanulhatunk is egy-két dolgot. -Tudom, hogy nem vette be teljesen, hát hozzáteszem:- Azt próbálom elmagyarázni, hogy nem futhatsz el csak azért, mert valami nem tart örökké. Ki kell tartanod, végig kell játszanod. Ez az egyetlen módja az előrejutásnak-vonok vállat. Jó lenne, ha ékesszólóbb lennék, de erre futja.- Gondolj bele, ha nem mentetted volna meg a macskát, ha nem mondasz igent, amikor Josh randira hívott...nos, sok csodás pillanatról lemaradtál volna."

cause when u're happy

Vasárnap Liiiiilla és Nikiii. Igaz, hogy töriversenyt csináltunk, de akkor is nagyon jó volt. Elég nehézkesen indult mondjuk, a lelkesedés hamar elszállt, de... ahhoz képest szerintem elég hamar végeztünk:D Utána lökött Lillámmal kis sétálás, beszélgetés, beszélgetés, beszélgetés... Nagyon jó volt.:)
Ma Dórival meg Szöszivel Gagarin...Istenem de furcsa volt! Igaz, hogy alig akartak minket beengedni (o.O milyen "elit" suli lett már?!), de lényegében semmi nem változott ott. Nagy szomorúságunkra-megdöbbenésünkre jó néhány tanár fel se ismert minket...:/ De Gyulabááá, Zolcsi bácsi meg Ági néni milyen rendesek voltak már! Komolyan mondom, így most visszamenve az emlékekbe, nagyon hiányoznak azok az évek, a tanárok, mindenki. Igaz, hogy akkor nem egy tanárt utáltam, de... így belegondolva most még ők is hiányoznak, milyen fura... De határozottan jóérzés volt visszamenni a régi suliba, az emlékek közé...:)
Cher, persze Téged se hagyhatlak ki ebből! Nem is akarlak mondjuk, de ha akarnálak, se tudnálak.:) Nagyon jó volt ma veled mászkálni kicsit, és beszélgetni. Azt hiszem, tudnám értékelni, ha erre gyakrabban is sor kerülne akár...:)
És persze Ő se maradhat ki ebből az egészből, bármennyire is szeretné...! Nincs (még?) olyan kapcsolatban velem, hogy ezt megmondhatná nekem...! De vajon egyszer eljutunk oda...? Na mindegy, nem erről szeretnék-fogok most beszélni. Egyszerűen csak arról, hogy... érdekes volt az a tegnap este...:D Persze jó értelemben, de akkor is. Kómás fejjel, kicsit szégyellem is magam, eleinte fura is volt és zavarban is voltam, de... azért bármilyen fura és bármilyen lökött vagyok is, de jó volt:D "Vigyori", bizony az voltam...:D És most is az vagyok, nem olvad le az arcomról az a hülye mosoly...!:D Egyszóval határozottan jó hétvége volt, most talán egészen kiegyensúlyozott is vagyok, és egyértelműen nagyon boldog is.:)

szüneeeet♥

El sem hiszem, hogy végre szünet van! Imádomimádomimádommm!♥:D Utolsó két nap a suliban meglepően nagyon jó volt. Csütörtök klubdélután, Ramszesz koncert nagyon ottvolt. Lehet kicsit elszámítottátok magatokat azzal a 14 számmal, nem fiúk?!:P De amiket hallottunk, nagyon jók voltak, köszönjük a hangulatot!:) Angyalkám, nem is gondoltam arra, hogy Te lehetsz az, csak az utolsó napon talán:D Azzal a koalával jól bekavartál nekem!:D De nagyon szépen köszönöm, nagyon jó Angyalkám voltál 2 hétig:) Activity utána nagyon vicces volt, sok barom:DD Rajz----> tehén, tehéntej, tehénürülék, tehénsz*r, tehéntrágya, tehénsajt, tehénegér, TEHÉNTÚRÓ xDD Ennyi hülyét egy rakáson istenem:D De úúgy szeretem én mindeeeeeet♥:)
Péntek ünnepség, hát a dalok elég érdekesek voltak, de... nem volt rossz. Viszont a "surprise" milyen jó volt már:É Olyan aranyos volt Fina, Samiii meg Alice is ahogy énekelték nekünk azt a szép dalt:É Igaz, hogy először nem sokat értettünk a szövegből, de hát mit várunk, ha egy éve/ 3-4 hónapja vannak kishazánkban?!:D Ez így volt tökéletes, méltó befejezése volt az évnek. Je t'aime tout le monde!♥:)

"Imádok adni, imádok kapni,
Imádok önfeledten boldogan kacagni.
Lalla la-la, lalla la-la,
De szép az élet!"♫

túlbonyolított mese...

Bonyolult ember vagyok, mindent túlbonyolítok. Azt gondolom, ez az egész helyzet is az, pedig ha jobban belegondolok, és próbálom kicsit kívülről szemügyre venni, feltűnik, hogy márpedig mégsem annyira bonyolult, mint amilyennek én akarom látni, amilyennek én látom. Azok a kis csavarok is hamar eltűnnének, ha tudnék Vele beszélni... Ami sajnos nem olyan egyszerű, pedig milyen jó lenne...! És nem is kellene olyan nagyon sok dolog hozzá, csak ő meg én meg 20perc mondjuk. Mert én annyi mindent szeretnék megbeszélni Vele, de nem tudom. Nem tudom, mert fogalmam sincs, hogy éppen milyen kedve van, lelkizős hangulatban van-e, akar-e most ilyenekről beszélni vagy sem... Pedig ez hamar kiderülne, ha rákérdeznék, de nem, én nem merek rákérdezni, mert egyszer csak puff neki kellene esnem ezzel? Egyértelmű, hogy nem. De akkor meg hogy kezdjek neki? Elvégre nem várhatom el szegénytől, hogy mindig mindent Ő kezdjen, valamikor nekem is kell valamit...! Talán épp ezt, és minél előbb. Nem szabad félnem, hiszen nincs mitől, most abszolút nincs. Akkor meg, mi a baj? Semmi, az égvilágon semmi. Csak egy kis elhatározás kérdése az egész. Ami, most úgy érzem, teljes mértékben megvan. És ezt ki is fogom használni, még a héten. Nem leszek nyuszi, nagylány leszek és erőt veszek magamon. Igen, így lesz!

anotherday

Azt hiszem egész jó volt ez a nap. Laraaa, Kingaaa ma Korona jó volt:)♥Olyan jó volt Veletek ennyit beszélni, hihetetlen. Lehet, hogy gonosz dolog volt pár embert kibeszélni...? Nem feltétlenül, mert ha a szemébe is ugyanúgy megmondom... nem, nem volt gonosz dolog.
Kinga, állíthatom én most azt, hogy mi pár dologban hasonlítunk?:$^^ Gondolj csak bele: gyerekes szokásunk az utcán ahogy megyünk...:D Szabadságra vágyunk, mindketten lököttek vagyunk, kiálló csontunk...:D Mondhatni, hogy hasonlítunk kicsit?^^♥
Kicsit azt hiszem össze vagyok zavarodva mostanában. De... ez a jobbik fajta zavar, amit nem azt mondom hogy élvez az ember, de...nem szenved tőle. Mert olyan fura ez az egész... Annyira szeretnék hinni benne, hinni Neki, de... félek... Félek, hogy beleélem magam és utána fájni fog... És akkor most mi a jó megoldás? Elzárkózok tőle, nem adom meg az esélyt, hogy esetleg valami jó fog belőle kisülni? Vagy megadom az esélyt, és vállalom az esetleges fájdalmat? Melyik a helyes, melyikkel járnék jobban? Elvégre kockáztatni mindig kell, vállalni a kudarcot, hiszen abból utána tanulhat az ember. Na de vajon tényleg kudarcként élném meg...? Nem tudom, nem vagyok benne biztos... Azt hiszem, ezt csak egyféleképpen tudhatjuk meg: kockáztatnom kell.

hóó♥

December van. De fura belegondolni. Jóformán még emlékszek a sulikezdésre, az őszi szünetre, most meg mindjárt itt van a téli is... Milyen gyorsan telik az idő, de komolyan. Mindjárt itt a karácsony is, aztán a szilveszter, amikor fogalmam sincs, merre megyek. De valamerre kellene, merthogy én nem fogok otthon ülni, az egyszer biztos...! Na de majdcsak kiderül még addig, én mindenesetre mindenre nyitott vagyok^^
December eleje van, és esik a hó. De fura ez is. Nem is emlékszek, mikor volt utoljára hó december elején. Sokan szidják, nem szeretik a havat. Pedig szerintem olyan jó, olyan szép ilyenkor minden. Én komolyan mondom nem értem azokat az embereket, akik nem szeretik. Azok nem is emberek...!:D A karácsonyhoz hozzátartozik a hó. És ez így van jól, így szép minden. Ilyenkor mindig felvidulok, és sokkal boldogabb leszek. Imádom most az életet.:)

Nagyon boldog névnapot Drága Vivim!♥

xmas

"Last Christmas, I gave you my heart
But the very next day, you give it away
This year, to save me from tears
I'll give it to someone special"♫

Német órán jó kis karácsonyi plakát készítése, miközben karácsonyi zene szólt. Ha eddig a bécsi útnak és a hónak nem sikerült eléggé ünnepi lázba hoznia, akkor ennek most biztosan. És arra jöttem rá, hogy én hihetetlen módon szeretem, és várom is a karácsonyt. Amikor kicsi az ember, akkor azért várja, mert jön a Jézuska, és hozza a sok szép és jó ajándékot, amit kért. Abban a hitben van, hogy a családjának is ő hoz mindent, mert ő már csak ilyen rendes. Aztán ahogy nő az ember, úgy változik a gondolkodása is. Később rájön, hogy bizony nem a Jézuska hoz mindent, amit kért, és a család többi tagja se "csak úgy" kapja az ajándékokat, de még mindig szeret ajándékokat kapni. Aztán eléri azt a kort, amikor teljesen megváltozik a véleménye. Már nem az számít, hogy ajándékokat kapjon, hanem hogy ő adjon. Hiszen olyan jó érzés látni, amikor az emberek kibontják a te ajándékodat, és látod rajtuk, hogy örülnek. Olyankor téged is jóérzés fog el, hogy sikerült valakinek örömet szerezned. És akkor már nem is érdekel igazán, hogy te mit kaptál, hiszen rájössz, hogy a karácsony nem erről szól. Karácsony a szeretet ünnepe. Amikor együtt lehetsz a szeretteiddel, és ez bőven elég. Azt hiszem, valamikor ilyenkor lesz az ember érett, felnőtt.

"I don't want a lot for Christmas
There's just one thing I need
I don't care about presents
Underneath the Christmas tree
I just want you for my own
More than you could ever know
Make my wish come true...
All I want for Christmas
Is you..."♫

Wien♥

Tegnap Bécsben jártunk, istenem de jó volt! Reggel még a hó is esett, megalapozva a karácsonyi hangulatot. Olyan szép volt, ahogy fehérlett minden, olyan nyugodt, békés volt. Hosszú volt az út, de akármikor kimennék megint, az egyszer biztos. Boltból ki, boltba be, mindent a szemnek, semmit a kéznek...:D Vásár, forralt bor, puncs, rengeteg ember és karácsonyi zenék, tökéletes volt. Bár az egész napos menés kicsit fárasztó volt már a végére, de határozottan megérte. Az a nagyjából két és fél órás alvás előtte lehet nem volt a legokosabb húzás...:D De az is megérte, határozottan megérte. Ezzel a bécsi úttal ki tudtam kapcsolódni, semmire se gondolni, és igazi karácsonyi hangulatom lett. És most így olyan jó minden, határozottan boldog vagyok!:)

nevenincs

"Egyszer csak elszakítod hirtelen az álmok filmjét
Azt mondod, nincs már folytatás
Egyszer csak menni kell, mert nem akarod látni a végét
Közben azt hiszed, ez a jó megoldás♫"


Azt hittem, jó dolog lesz, hogyha megint elkezdek rendszeresen blogolni. Amikor írtam, még jó ötletnek is tűnt, sokkal jobban voltam utána. De aztán olyan furcsa lett minden, így Ő is... És felmerült bennem a kérdés: vajon ennek köszönhetően? Azért lett volna hirtelen furcsa, mert esetleg elolvasta az előzőt, és meglepődött, nem tetszett neki valami? Lehetséges lenne? Nála sose lehet tudni, az a baj. És így engem is elbizonytalanít kicsit, egyre kevésbé értem ezt az egészet. Lehet, hogy hagynom kellene a próbálkozást, hogy megértsem? Igen, lehet, hogy az lenne a legjobb, de ezt sajnos nem tudom megtenni. Mert remélem-gondolom tudja, hogy fontos nekem, és azt is, hogy mennyire fontos. Lehet meglepődne, lehet hogy nem, mert már eddig is tudta/sejtette. Hát ki tudja. Én csak azt tudom, hogy jó Vele megint beszélni, és bár lehet nem kellene nagyon, de közel érzem magamhoz. Ez a helyzet, vagy elfogadod, vagy nem, a Te dolgod. Azt hiszem, ezzel a bloggal néha mindig túlbonyolítom a legegyszerűbb dolgokat is, erre már kezdek rájönni:D De hát én ilyen vagyok, vagy elfogadsz, vagy nem;)

elveszve

A suli szívás. Majdnem minden nap írunk témazárót, már kezd elegem lenni belőle, elég sok mindennel vagyok úgy mostanában, hogy "teszek rá, engem nem érdekel!". Ez nem a legjobb hozzáállás sajnos, tudom. De egyelőre nem tudok rajta változtatni, pedig lassan most már ideje lenne...!
Miért nem lehetne minden sokkal egyszerűbb, mint ahogy most van? Annyival könnyebb lenne, és sokkal jobb is, ebben biztos vagyok. Ugye eddig úgy voltam vele, hogy nem írok, nem írhatom le, ami történik, amit gondolok, mert Ő(k) is olvassák, és így semmi jó nem lesz belőle... Na hát én előre tudtam, hogy ez márpedig meg fog változni, és előbb-utóbb írok megint... Úgy tűnik, ez a pillanat most jött el. Nem is értem magamat, olyan hülye vagyok, lehet előbb el kellett volna már kezdenem írni, és akkor most nem lenne ez a nagy kavar bennem. Mert talán ha Ő is elolvassa majd ezt/ezeket, akkor rájön, hogy én mit is gondolok most erről az egészről, mit is érzek, mi minden zajlik most le bennem... Amiket egyébként én magam se tudok egészen. Csak azt tudom, hogy nagyon jó vele megint beszélni, és így beszélni. Jó érzés, felszabadulok, jókedvem lesz és addig nem foglalkozok a problémáimmal. A baj ezzel csak az, hogy nem tudom, hogy most akkor megint mivan?! Megint megbonyolódott az egész ügy, és én már teljesen elvesztem, nem értem Őt, nem értek semmit, pedig én érteni akarom! Hiszen ott vannak azok a rohadt kérdések: unatkozik, és valamivel el kell ütni az időt? most megint szórakozik? vagy rájött volna a lehetetlenre? Nem tudom, mi történhetett. Az a baj, hogy nem tudom mit gondoljak. Mert azt tudom, hogy mit szeretnék gondolni, de nem biztos, hogy azt is kell gondolnom. És így nem is tudok mit kezdeni ezzel a helyzettel. Tisztáznunk kellene mindent, az lenne a legjobb. Csak én nem tudom, hogy ha tisztáznánk is, Ő mit gondolna komolyan, és azt is mennyire. Hülye helyzet, azt hiszem. De már kezdem megszokni, ebből áll az életem: hülye helyzetekből.

az élet szívás

Hűha, de rég jártam már erre. Mindig elhatározom, hogy írok, de sajnos sose jutok el odáig... Na de most:D Annyi minden történt velem az utóbbi időben. Vagyis talán nem annyira hűűűű de sok, de azért akad... A baj ezzel csak annyi, hogy itt sajnos nem tudom leírni:/ Pedig épp ezért kezdtem el blogolni, hogy kiadjak magamból mindent, ami zavar, boldoggá tesz, felidegesít, nem értem. De ez most sajnos nem megy, mert még nevet-konkrétumot se mondhatok anélkül, hogy az illető ne tudná, miről van szó... Kellett nekem akkor elmondani, hogy blogolok...! Most nem lenne akkor ez a helyzet. Mert ez így nagyon szívás, rohadt rossz. Bár magamat ismerve, előbb-utóbb szerintem eljutok majd oda, hogy pont teszek rá magasról, hogy elolvassák, és akkor majd írok és írok és írok... Igen, eléggé érzem, hogy így lesz. Már csak idő-nagyon kevés idő- kérdése az egész...

happyyy

Elképesztően boldog most. Ez a hét, nem volt rossz, nem volt rossz...! Péntek este, imádomimádomimádomm:D Sanyiiiik, ti lököttek vagytok, de nagyon jó estét csináltatok nekem, köszönöm amiért elrángattatok! Főleg az este vége tetszett nagyon, Neked köszönhetően, az nagyon jó volt:) Olyan jól éreztem magam, mint már régen nem, hihetetlen jókedvem volt:) Aztán másnap amikor annyit beszéltünk, mindenről, felhőtlenül, csodálatos volt. Nagyon boldog vagyok most, folyton mosolygok, legszívesebben mindenkit megölelnék:D És ez nagyrészt Neked köszönhető, sokkal tartozom ezért, de majd igyekszek törleszteni, jó?!:D

Köszönöm, amiért visszaadtad a reményt és csodálatos ember vagy!:)

shit

Nem is tudom, hogy kellene nekikezdenem ennek az egésznek... Bonyolult, és nagyon szar helyzet. És az a röhej, hogy nem is Őt utálom azokért a dolgokért, hanem magamat... Magamra haragszok, amiért megint ilyen gyenge voltam, amiért megint játszottam a naiv kislányt, amikor tudom nagyon jól, hogy Ő nem akar engem, csak játszadozik velem... És én mégis, benne voltam, adtam alá a lovat, megtettem mindent, amit kért... De miért is tettem mindezt? Hiszen csak kihasznál, szórakozik, tudom nagyon jól. És mégis, engem nem érdekelt, mert akkor jól éreztem magam vele, nagyon jó kedvem volt, akkor meg, miért ne? Hát, nem kellett volna, nagyon nem... Akkora butaságot csináltam, amekkorát szerintem még életemben nem tettem... De most mégis eljutottam oda, mindenféle gondolkodás nélkül, azonnal megtettem, amit kért... Hiszen én naiv azt gondoltam, hogy nem minden szava hazugság és ámítás, hanem van benne őszinteség is, és van olyan része, amit komolyan is gondolt, nem csak hülyéskedett... De úgy látszik, megint tévedtem Vele kapcsolatban, és utólag már nagyon bánom, hogy megtettem... De most már nem tudok mit tenni, megtörtént, most már csak okosabb lehetek, és tanulhatok az esetből. Remélem, ezúttal tényleg fogok, mert csak nekem lesz rosszabb, és már kezdem megunni...

tanácstalanság

Na, akkor üljünk neki. Ahogy megnyitottam a blogot, hirtelen nem tudtam miről is írjak. Volt már ilyen, hogy nem tudtam miről írni, aztán ahogy nekikezdtem, puff csak úgy jött minden, és egy igen hosszú lett belőle. Úgy érzem, most is így lesz:D
Ez a hét...kész katasztrófa volt, röviden tömören így tudnám megfogalmazni. Témazárók áradata, nagyon jól időzítettek a tanárok(Y) Ráadásul egy-kettő úgy érzem igen pocsékul sikerült:/ na de majd a héten remélem már kiderül, jó lenne már tudni, akármilyenek is lettek:D
Suli- Barbika kicsit elgondolkoztatott, úgy érzem. Eddig ugye határozott voltam, és tudtam, hogy én márpedig újságíró leszek. Hiszen beszélni úgyis jól tudok, izgalmas foglalkozás és rengeteg embert meg lehet rajta keresztül ismerni. De aztán beszéltünk Barbival, és...nem is tudom, mintha elbizonytalanodtam volna... Az újságírás hátulütője, hogy nagyon nehéz jól elhelyezkedni vele, és nem tartozik a legjobban fizetettek közé... Viszont szóba került a jogász-ügyvéd is, ami egyrészt biztos munka, könnyű vele elhelyezkedni, másrészt jól keres. És kiskoromban ez (is) akartam lenni, és most úgy tűnik megint felmerült ez a lehetőség is. Hát nem tudom, nem rossz ez se, teljes bizonytalanság van e téren, úgy érzem:D
Szombat Lilla-Fanó nem volt rossz, nem volt rossz:) Bár lehetett volna jobb is, de egynek elment:D Fanóóóó, rég tudtunk beszélni, már nagyon hiányoztál ám nekem!:)

it's alright:)

Elképesztően jókedve van most. Pedig van pár elszomorító tényező is, legalábbis a hétvégét és a jövőhetet tekintve. Hétfő német szódoga, kibírjuk. Kedd magyar témazáró, francia témazáró, töri 4-5 oldal füzetben, első három órában... Szerda lehet föcifelelés, nem is értettem, miről volt szó óránxD. Csütörtök fizika dolgozat, matek-geometria... Hosszú, nagyon hosszú hétvége-jövőhét lesz, már most látom... És mindezek ellenére, hihetetlenül jókedvem van, majd kicsattanok:D Pedig nem is történt semmi olyan különösen említésre méltó. Tegnap Gombástető, az nagyon jó volt, mennék többször is:É Nyársalás, pillecukor, erdőtűz...de csak majdnem:D Imádom azt a 12 embert, aki ott volt:)
Mama szülinapja ma, kis ünneplés, mert megérdemli. Kémiát értettem ma, kész csoda- nálam legalábbis:D Egész nap Bencepulcsiiiii^^ Imádom azt a pulcsit, esküszöm egyszer ellopom, úgyhogy készülj Bence!:D Szóval fantasztikus nap, meg az egész hét, és az utóbbi időben most a legeslegeslegboldogabb!:)

it's alright, it's OK:)

wow

Megkezdődött...A pokol kinyitotta kapuit, és mi minden nap bemegyünk rajta. És milyen lassan telik, atyaúristen. Még csak két hét, de egy örökkévalóságnak tűnik. Hiába mondják, hogy a gimis évek milyen gyorsan eltelnek majd... Én ezt eddig nem érzékeltem, de kitudja, én hiszek nekik, azon ne múljon. Az a durva, hogy néhány órán alig tudok figyelni, mert teljesen máshol vagyok...
Például felidézem magamban azokat a beszélgetéseket, amiket már több mint egy hete folytatunk... És mindig valami más, valami megdöbbentő jut róla eszembe, és egyre többet agyalok rajta. Mert egyszerűen nem értem, hogy most akkor mivan. Miért is csinálja ezt velem, mire jó ez neki, most csak hülyül vagy komolyan is gondolja? Vajon komolyan gondolja? Mert én ugye már beadtam a derekam, és tartom is magam ehhez. De akkor is kíváncsi vagyok-talán túlságosan is-, hogy mennyire szánja poénnak, hogy amikor eljutottunk oda, azt mondhassa:" Bocsika, meggondoltam magam, de van egy ajánlatom, hogy csak te...", mondaná? Megtenné akkor? Nem, nem hiszem, előbb kiélvezné minden egyes percét, és csak utána mondaná esetleg. De nehéz elképzelni, hogy meg is tenné. Nem, Ő nem az a fajta, ezt azt hiszem, tudom. És azt is tudom, hogy én nem vagyok normális, amiért csak vonakodva merem beismerni saját magamnak, hogy valamilyen szinten igenis várom már, hogy elérkezzünk oda. De az még kicsit odébb van, majd jövőre...

Deutschland♥

Németország...szeretlek!:DA nyár utolsó hetében Németországban voltunk, a nagybátyámat is meglátogatni. Minden áldott nap kilométereket mentünk, este hullafáradtan értünk vissza a szállásra. Aztán mi Esztivel rátettünk még egy lapáttal, és hajnal 1-2ig beszélgettünk még...De istenem, alig találkozunk, ki kell használni minden ritka pillanatot:D Nagyon jó volt, bármikor vissza tudnék menni. Igaz, hogy olyan volt, mintha egy hétig nem lett volna hallásom, de nembaj, nem volt olyan vészes:D Az viszont biztos, hogy ritka ronda nyelv és gyűlölöm:D De akkor is, isteni volt az a hét! Főleg csütörtökön Neuschwastein... Atyaúristen, micsoda kastély van ott! Iszonyatszép... Már millió puzzlet láttunk róla, már akkor megszerettük, de egyetlen kép se tudja úgy visszaadni, az már biztos...Gyönyörű hely, napokat el tudnék ott lenni. Nagyon jó volt minden, remélem, hogy mielőbb visszatérhetünk oda, mert ez egy felejthetetlen élmény volt.

let's have some fun!

"Bár mondják múlnak a gyermekévek, nincs visszaút♫"


Az a nap Dóri, mekkora volt! 9év után sikerült közös képet is összehoznunk^^ és te még nem akartad először... De én tudtam, hogy jó lesz ez:É:D Az a játszótér milyen jól fel lett újítva már o.O Kakashinta, legjobb volt aznap^^ "Pózolj kakassal vagy mi?! ~ Hát jah, alap!:D" Cba---> yippy----> na most szépen vissza a játszira, és ott isszuk meg!:D Azt hiszem, el tudnék több ilyen napot is viselni, ismétlést esetleg valamikor?:É

"Let's have some fun♫"

Szeretlek te makiii♥

*durci*

Durcis lettem a nap végére. Azt hiszem szétcsúsztam. Nagyon jó volt ez a nap (N) Anya nagyon kész volt ma, mennek holnap a tűzoltóságot ellenőrizni, senki se tudja, miért. Leginkább a gazdaságit, vagyis Anyát... Azt mondta, semmi se kizárt, akár ki is csaphatják, pedig ő nem csinált semmi olyat, most mégis nagyon kétségbe van esve. Láttam, tudtam, hogy nem, nagyon nem jó ez a nap, mégis megkérdeztem. Mert meg kellett kérdeznem. Akartam egy színes tincset a hajamba, nem olyan nagy dolog, gondoltam én. Megkérdeztem, erre kaptam a kiselőadást, hogy én mégis mit képzelek magamról, miért megy el az eszem, nem vagyok normális is társaik. Hiába mondtam hogy "de Anya, nem tetkó, nem piercing, nem akarom semmimet átszúratni, rendes gyerek vagyok, sosincs velem gond". Reagálás rá " Pontosan, rendes gyerek vagy, nincs veled gond, így nincs is rá szükséged és pont." Könyörgöm, egy tincs olyan nagy dolog lenne?! Nem halnék bele, ők meg aztán pláne nem. De nem, Anya hajthatatlan. Így most ennek örömére bevágtam a durcit, és kész, elegem lett a családomból.

calm!

Issssssstenem, túúúúl vagyok rajta. Alig akarom elhinni, hogy kész, vége, nincs több. Annyira jó érzés, hogy már nem kell tovább stresszelni magam, már úgyis mindegy. Alig egy hónap, és az eredményt is tudni fogom:D De az az egy hónap már hamar el fog telni. Nagyon jó már túl lenni rajta. A nyár végén végre fellélegezhettem:)

idegroncs

Reggel még fel se fogtam, hogy holnap fogok vizsgázni. Nem jutott el a tudatomig. Jó, persze, eddig is tisztában voltam vele, csak az agyam blokkolta ezt, nem dolgozta fel, átment rajta reagálás nélkül. Így ma délután esett le úgy igazán, hogy mi is lesz holnap. És egyből kész, se kép, se hang. Bestresszeltem, rám jött a hülye, hogy úristen, mit is írok a levélbe, mit mondok ha pl a "holiday" kapom... De nem, elég, nem szabad erre gondolnom! Csak nyugi, nem lesz semmi gond, szarjuk le magasról az egészet!:D Menni fog ez, elvégre a mottó: csak pozitívan!:D

girls' days

Ez a hét elég jól kezdődik. Hétfőn Fanóval sétálgatás, ruhapróba elég jó volt. Kedden Lilla kijött zagyvára, ott kb 2 óra mászkálás, na meg a zagyvai menő gyerekek kutatása xD Sajna nem láttuk a nagy csoportot, de egy-két embert azért igen:P:D Szerda Lillával, Sanyiiiival, KisSanyiiiival meg Kittivel. Jó volt, mit ne mondjak. A sok perverz egy rakáson:D De nekem most pontosan erre van szükségem. Csajos délutánokra/estékre, hogy elfelejtsem a szombatot. Nem akarok a nyelvvizsgára gondolni, rástresszelni előre, elég lesz majd szombat reggel görcsölve bemenni. De amíg a csajokkal vagyok, elengedem magam, nem gondolok az angolra, jól érzem magam. És ez most nagyon jó. Köszönöm nektek!♥

gyengélkedő

Tegnap este 10kor lefeküdtem, majd ma reggel 10kor keltem. Röpke 12 óra alvás, mégis olyan szinten vagyok hulla...:D Ami most nálunk itthon van, arra szavakat se találok... Mamának már legalább egy hete fáj a háta, mint kiderült, becsípődött és begyulladt a dereka. Fasza, menni is alig bír szegény-.-" Apának a Forma1 óta van egy kis dudor a hasán, ami fáj is, simán lehet, hogy hasfalsérve van/lesz :S Anya ment dolgozni, erre reggel nem kiment a bokája?! Olyan szinten, hogy délután már rá se bírt állni, go a kórház. Nem tört el hál'istennek, de azért fekvőgipsz egy hétig.Ráadásul pont a 20. házassági évfordulójukon...hát emlékezetes lesz, az biztos:D Egyedül én vagyok ép az egész családban *büszke*:D Hát komolyan, gyengélkedő van itthon vagy én nem tudom...:D

Bettikee boldog névnapot!♥

buliii

Ez az este nagyon ott volt! Legjobb, amire csak emlékszek:D Viviiii, Fanniii, hatalmas buliiiit csináltatok:D Nem hiszem el, hogy rávettetek, hogy táncoljakO.o Ráadásul mennyit...szinte egész este, elképesztő. Minimum 10 óráig magassarkúban...utána hazasétálni... Leszakadt a lábam konkrétan, iszonyatosan fájt xD De ettől függetlenül nagyon jó volt:D




Nem is ittam annyit, és mégis...nézd meg, miket műveltem...Tiszta szégyen xD Na jó nem, de azért akkor is szokatlan tőlem:D De nem számít, nagyon jóóó kis este-éjszaka volt, el tudnék még többet is viselni belőle:É

live your life:)

Vivikém, nagyon jó volt ma látni:) Isteni volt ez a nap, kis kikapcsolódás, egész nap mosolygás és társai. A szerdai bulidat már iszonyatosan várom! Az a kis ruhapróba se volt semmi azért...:D És azt hiszem, egyet majd kölcsönzök is tőled szerdára:$ Elvégre Te felajánlottad nekem, mivel nagyon szereted a drága kis kereszthugidat:) Bár nem tudom, hogy elengednek-e egy olyan ruciban...:D Deeee, igeeen, majd te meggyőzöd őket, és vigyázol rám, elvégre már 18 vagy!:D

Jajjj de szeretlek Drága Vivim!♥

pizsiparty

Úúúúúúristen, ez az este-éjszaka nagyon ott volt! A mozi esküszöm másodszorra jobb volt, pedig semmi sem változott xD Utána végül is csak ötször mentünk el a mekinél kb, de nem baj, jó volt. Utána KisSanyit hazavittük, majd Dóriéknál lecsöveztünk. Másnaposok, imádomimádomimádom♥♥ Legjobb film mostanában:D Meglepő módon, viszonylag sokat aludtunk( fél 5-11:D), mégis olyan szinten vagyok hulla, hogy az elképesztő. De megérte, mivel nagyon nagyon nagyon nagyon jó volt! Az a mosolygós, folyton beszélős, mindig jókedvű lány úgy tűnik, maradni szándékozik:É Dóriiii, Sanyiiii ismétlést!:D♥♥

Fanni♥

α∂яιєηηє üzenete:
*hehhe
*remélem az a mosolygós, folyton beszélős, mindig jókedvű lány télleg visszatér
*már nagyon hiányzik:)
fαηηi. ♥ üzenete:
*már itt van:(
*-:(
*+:)
*ma láttam!:)
α∂яιєηηє üzenete:
*akkor reméljük most jooooo hosszú ideig tervezi az ittmaradását:)
fαηηi. ♥ üzenete:
*igen, beszéltem vele, nem szeretne elmenni! :)
α∂яιєηηє üzenete:
*akkor jo:)

Szeretlek teee. Köszönöm a mait♥:)

önmagam-vagy mégsem?

Ez egyszerűen hihetetlen... Tegnap este teljesen kész voltam, elegem volt, végem volt, bedepiztem. Miért van az, hogy én mindig csak pofára esek és semmi jó nincs az életemben-legalábbis pasi szempontból?! Teljesen összeestem, nem voltam önmagam. Az az önmagam, aki régen voltam, az a mosolygós, folyton beszélős, mindig jókedvű lány. Úgy éreztem, elveszett, és már nem is fogom megtalálni! Pedig tudom, hogy ott van legbelül, alig várja, hogy előtörjön, csak el van nyomva, el van temetve jó mélyen... Aztán lefeküdtem, és reggel úgy keltem, hogy semmi bajom nem volt! Iszonyú nagy megkönnyebbülés volt, az biztos. Megnyugodtam, semmi bajom nem volt, rájöttem, hogy tök hülyén viselkedtem este, nem is értettem magamat. Nagyon bolond vagyok, ha rám jön ez a nem-akar-senki-nincs-senkim-meghalok dolog. A hangulatingadozások tiniknél normálisak, ugyebár. Na de, ami nálam van, az cseppet sem normális, az biztos. Talán az a mosolygós, folyton beszélős, mindig jókedvű lány csak felszínre tör?!

Vivi♥

Jövőhét szerda, jövőhét szerda, jövőhét szerda. Most jóformán csak ez lüktet a fejemben. Jó lesz majd, ebben biztos vagyok. Vivim sose hazudtolja meg magát, ismerem már ennyire. Főleg, hogy most a 18.ról van szó, alap hogy kitesz magáért. És én úúúúgy szeretem őt, amiért a kis kereszthúgát is hívja:É Szejetlek Vivim♥:)

már megint, még mindig

Miért van ez megint/még mindig? Miért nem tudlak egyszerűen csak kiverni a fejemből, és még csak rád se gondolni? Miért bánt az, ha látom, hogy másoknak írsz komit, engem meg le se sz.rsz? Ha beszélünk, akkor is bunkó vagy, próbálsz velem jópofizni, miközben tudod nagyon jól, hogy érzek... Mire jó ez így nekünk? Senkinek se jó, mindenki csak szív vele. Vagyis neked lehet nem rossz, te külön élvezed ezt, amit egy bizonyos fokig meg is értek talán. De... nekem nem a legjobb így, de ez van. C'est la vie. Majd hozzászokok.

Az idő. Ez tehet erről a semmihez-sincs-kedvem-hagyjon-mindenki-békén állapotomról. Állandóan rossz kedvem van, hamar bepöccenek, depis leszek, mindez az időtől. Legalább tudjuk, mitől olyan mogorvák az emberek Angliában...

somewhere over the rainbow

Ez jó volt most, nagyon jó volt! Sanyiii, csak három órán keresztül sétáltunk 40 fokban, nem égtünk szénné:D Azért sajnálom, hogy nem lett bojtos hajgumid, de ígérem majd szerzünk valahonnan!
Ez az este... Asszem ott volt, élveztem. "Nem is ittam sokat. ~ Nem sokat, csak sokszor..." Köszi Dóri, de végül is lehet benne valami, nem tudom:D De azért te se panaszkodhatsz, akkor neked is kicsit beütött, együtt szédültünk:D Lilláról meg a fiúkról akkor ne is beszéljünk...:D A lényeg, hogy jó volt, asszem hozzá tudnék szokni:D

huszonhárom

Délután lefeküdtem az ágyamra, magamhoz öleltem a mackómat, lestem ki a fejemből és gondolkoztam. Annyi minden jutott eszembe... " Komolyan ezt akarom? Megint depis akarok lenni, komolyan erre van most szükségem? Mire lenne az most jó megint? Múltkor is csak átmeneti "megoldást" jelentett, nem használt szinte semmit, csak elveszítettem azokat a napokat. Biztosan ezt akarom? Nem! Én nem akarom ezt megint! Nem fogom hagyni, hogy magába szippantson, és olyan legyek, mint egy élőhalott valaki, aki még csak nem is árnyéka önmagának!" Elhatároztam magam, és felkeltem. Igenis odateszem magam az angollal, egyszer már elszúrtam, nem fogom még egyszer hagyni! Igenis jól fogom magam érezni minden egyes nap, akármi is történik!:)
És elkezdődött ez a kis változásom. Szülőkkel délután kint ültünk, beszélgettünk, jó volt. Este tollasoztunk, segítettem nekik elpakolni meg minden. Holnap reggel megyek futni, angolozok ezerrel, nem leszek antiszociális, minden lehetőséget kihasználok. Ez most így tetszik, és tudom, hogy jó lesz!:)

a felhők fölött mindig kék az ég

Én szeretek lelki szemetesvödör lenni, de tényleg. Azzal nincs semmi bajom, mert szívesen meghallgatok másokat. Csak amikor mindenki egyszerre jön a problémáival, az kicsit sok. Mert én akkor kinek mondhatom el, ha én hallgatom meg őket? Az egyedüli, akinek valamit is elmondtam most, az Ő volt. Ő, aki többször megbántott és most mégis beszélünk... De én róla is akarok panaszkodni, de azt meg kinek tehetném meg, ha senki sem hallgat meg?! De Te aztán meghallgattál, köszönöm Neked!
Miért nem tud lépni? Miért nem tudna legalább egy apró valamicskét tenni, amitől azt érezném, hogy Ő is akar engem, ahogy én Őt?! Nagyon jó lenne, és igazán nem halna bele... Nagyon szépen kérlek, csinálj valamit!

fordulatok

Szinte egész nap beszéltem vele. Az életről, filmekről, minden hülyeségről. És nagyon jó volt. Hihetetlenül jól éreztem magam. De ugyanakkor félek is. Az utóbbi pár hónapban szinte nem is beszéltünk, a szünet óta meg minden áldott nap. Na nem ez a baj, hanem a szándék. Nem tudom, hogy most csak barátként tekint-e rám, vagy valami más is, valami több... Hiszen pasiból van, kiszámíthatatlan és én abszolút nem értem őt. De magamat se, hogy én mit is akarok...Elvégre ő egy nagyon jó barátnőm kiszemelt pasija,bár azt mondja, már nem érez így...De hát sose lehet tudni. És én meg nem akarom őt megbántani, főleg, hogy nem is értem magamat! Egy barátnő fontosabb mint egy pasi, ez alap. De mostanában ő az, aki feledtetni tudja velem azt a parasztot... Nem jó ez így, nagyon nem jó! És nem tudom, mit érzek, mit kellene tennem, semmit nem tudok! Valaki segítsen!

foltok?!

Hazaértünk végre. Nem volt rossz ez a pár nap, de nem ezek voltak életem legjobb napjai. A ház csodaszép volt, a kerttel meg mindennel együtt nagyon jól nézett ki, igazi ki mesebeli nyaraló. De azok a rokonok...mit ne mondjak, meglettem volna nélkülük is:D Mindkettőnek vannak becsípődései, először nem is tudtam eldönteni, ki a rosszabb. De azt hiszem Marika néni. Mindenért pattog, még a legkisebb dologért is, folyton nyavalyog, semmi sem jó neki. Rendmániás, kiabál, hirtelen gondol egyet és puff...
De az aquapark nagyon jóóóóó volt. Azt imádtam, legjobb ebben a pár napban! Igaz, hogy két véraláfutást is sikerült szereznem a hátamra, de nem számít. Nem érdekelt, most se érdekel, nem fáj, nem érzem, csak úgy van. Bezzeg a szúnyogcsípésekről nem lehet ezt elmondani...Az fáj, az összeset érzem. A lábam, a hasam, a karom tele van velük. Nagyon jó érzés, főleg hogy allergiás vagyok is rá. De túl lehet élni, a napi két kalcium csak ér valamit:D A hasam is pöttyös...Elképesztő, mi mindennel dekoráltam ki magam ezalatt a pár nap alatt:D De szerintem tök vicces és jó volt. Jó újra itthon lenni:)

távol mindentől

Ma egész jó nap volt. Letelt a 3 hét, végre láttam mamát:) Utána irány a rokonokhoz. Nem sok jót reméltem, tekintve, hogy nem a legjobbakat hallottam.
- Nem szereti a gyerekeit, az unokáit, mogorva vénember…
- Biztos, hogy szeretnénk ide menni?!
- Miért kérdezed?
- Hát ti mondtátok az előbb: nem szereti az unokáit, a rokonait…
- De te nem vagy az unokája! És téged szeret!
- Jah okés…
E beszélgetés után indultunk neki az útnak, ami nem volt elég hosszú, akkor úgy éreztem. Elvégre mit fogok én 3 napig csinálni, amikor senki velem egykorú nincs a környéken?! Hosszú hétvége lesz… De aztán megérkeztünk, megláttam a házat és tudtam, mégse lesz ez olyan szörnyű!:D Aztán megpillantottam a függőágyat…aaahh luxus lesz ez itt, még a kicsit furcsa rokonaimat is leszámítva!:D És nem utolsó szempont, távol a világtól, vagy legalábbis a kis városomtól, és így talán pár embernek hiányozni is fogok. Vagy legalábbis remélem:)

derült égből villámcsapás...

Amilyen jó volt ez a nap/este, olyan rossz lett a befejezése. Hazaértem, abban a pillanatban belekezdtek. Kiakadtak, mert nem szóltam, hogy mikor érkezem. Pedig 3/4 tízkor már otthon is voltam...! De ők kiakadtak, kb 10 percig hallgattam az oktatást: "merre jártál, kivel voltál, ezek után tudod mikor mész akárhova is, a Lillával való lógást felejtsd el..." Pedig igazán tudhatnák, hogy én nem vagyok olyan...! Hogy nem keveredek bajba, rosszba. Nem iszok, nem cigizek, nem drogozok, semmi rosszat nem csinálok, és mégis! Jó, a mozi 8ig tartott, két órával később értem haza, na és? Mi van akkor? Ettől még nem dől össze a világ... Tudják nagyon jól, hogy nem csinálok semmi olyat, mert nem vagyok olyan! Erre puff, megkaptam a magamét. Nem tudom, mi lesz, hogy lesz meddig. Nem értem őket...

joooo

Ma mozi veletek. Isteni volt, imádtam. Utána mászkálás a városban szuper volt. Sok barom:D De az összeset imádom, úgy ahogy van:D Drága blogtársnőm, csak nem arra célozgattál nekem, hogy én bejövök neki...?! Ha igen, az teljesen abszurd. Ha nem, akkor csak képzelődöm és súlyos gondjaim vannak odabent xD De nem bántam meg, hogy bementem. Sőt, jót is tett. Látni, ahogy röhög a semmin, engem is jókedvre derített. Köszönöm Neked!:)

nothing

Azt hiszem, unalmas az élet. Nem történik semmi, csak úgy van minden. Ami nem feltétlenül rossz, hiszen így nem történik semmi kellemetlen, ami miatt bedepizhetnék esetleg. És ez jó, nem?! Ez azt jelenti, hogy nyugi van, nem kell semmi miatt izgulni. Kicsit szokatlan az utóbbi időhöz képest, de nem mondom, hogy zavarna. Jólesik végre. Azt hiszem, most egy időre eltűnök majd a világ elől, és élem a saját kis fura életemet, mindenféle gond nélkül. Igen, szerintem ez kell most nekem. De persze a barátaim megtalálnak, mert ők nagyon fel tudnak dobni, bár mostanában ez leginkább egy bizonyos személyre igaz csak...Imádlak titeket!ღ

stars

Ez a hét...Úgy érzem utóbbi időben a legjobb:P Hétfő a Sanyikkal isteni. Kedd-szerda Eclipse Fanóval és Aniiival. Az a nap...! Legjobb a szünetben asszem:D Mégmégmég akarom!:D Ma meg ezzel a bolond Krisztiánnal csak 2órát mászkáltunk a városban. De megérte, jó volt látni. Imádom az összeset ღ

eclipse?!

Ez a tegnapi nap...Nagyon jó volt Sanyik;)Sok bolond, elképesztő mennyit tudtok ti is veszekedni =D És amit mondtatok...Az télleg húúúú, mást nem is lehet rá mondani, sokkoltatok vele. Ami nem baj, kellett egy kis változatosság is. Majd még a héten valamikor!

De jó is lesz ma Fanó, Anii! Már alig várom, tudom hogy ti is így vagytok vele:É De már nem sok kell, és ez lesz a szünet legeslegjobb napja, ebben biztos vagyok. Köszönöm nektek!<3

elképesztő...

Sokáig nem tudtam mit írni, és nem tudtam, hogy miért van ez. Szerintem még most sem tudom. De azt érzem, hogy írnom kell mert torkig vagyok. Dühös lennék? Talán, de kire? Hiszen gyakorlatilag semmi sem történt, akkor min bukhattam volna ki? Szomorú lennék? Nem tudom, mi okom lenne rá, hiszen ilyen sem történt. Akkor meg, most mi a fene bajom van?! Lelki szemetesvödör vagyok, na és? Eddig is az voltam, és eddig semmi bajom nem volt vele, akkor miért épp most lenne?! Ő elment,az lenne a bajom, hogy nincs itt, hogy szórakoztasson és kiborítson a hülyeségeivel?! Nem hiszem, de talán nyugtatólag hatott rám... Ő is kibukott, ami nem túl jó dolog, mivel az utóbbi időben azt vettem észre rajta, mintha javult volna. Erre most visszaesett abba az állapotba, ami hihetetlen módon kétségbeejtő. Nem akarom, nem akarok megint tehetetlenül ülni és csak nézni, mit tesz magával, azt már meguntam!De nem tudom mit tehetnék, tanácstalan vagyok. Ő megint változott volna? Felfedte énjének azt a részét, amit eddig jól titkolt és csak bizonyos embereknek mutatott meg? De miért tette volna most, amikor minden olyan jó volt?! Boldog voltam végre...talán éppen ez lett volna a baj? Bántotta őt, hogy végre megint jól érzem magam a bőrömben? De miért tette volna, ennek semmi értelme. Neki megvolt mindene: barátja (akivel bár kapcsolata egyértelmű volt, tagadta), szabadsága, boldogsága... Nem sajnálhatta tőlem, hiszen nem tettem semmi rosszat! Nem értem, teljes képtelenség... És végül Ő...Akivel újra beszélek, és nem egyszer ő kezdi a beszélgetéseket. Én megtettem a kezdő, békülő lépést, amire várt volna, és megint minden rendben? Alig várta, hogy elgyengüljek végre és győztes legyen, amiért nem bírom ki nélküle? Ez nem normális dolog, nagyon nem! Nem értem magamat, miért teszem ezt, miért teszi ezt velem. Eddig is tudtam, hogy mazochista vagyok. Világéletemben az voltam, de azt nem tudtam, hogy ennyire... Hát, majd meglátjuk, mi lesz, én baromi kíváncsi vagyok a fordulatokkal teli forgatókönyvre, ami az életem...

boldogság

Ma nevettem. Önfeledten, felszabadultan, boldogan nevettem sokáig. Az okom is megvolt rá: nem kell otthon lenni, a barátaimmal lehetek, élvezhetem a szabadság minden egyes percét. Olyan rég éreztem már magam ilyen boldognak! Azt hittem, már sose fog ez az érzés visszatérni. Féltem tőle, hogy nem fogok emlékezni rá, hogy milyen is tud lenni.Persze butaság volt ezt hinni, de mit tehet az ember, ha olyan hosszú ideig kerüli őt? De most nem került, most nyakig merültem benne. Élveztem, hogy egy cseppnyi boldogság nekem is kijár, hogy csak rám figyel, senki és semmi másra! Jó érzés volt. De még nem tűnt el teljesen, és ez reményt ad. Reményt ad, hogy még minden jóra fordulhat és nem leszek olyan, mint az utóbbi időben voltam.:)

önfegyelemből megbukott...

Az akarat győzött a józan ész felett. A vágy a racionalitás felett. A szív az ész felett. Ráírtam, nem érdekelt semmi, és ráírtam. Nem bántam meg, hogy megtettem. És hú. Mármint húúúúúúúú ez nagyon furcsa volt. És ez annyira nem Ő volt.Kicsit mintha...kedves lett volna? Törődő, amiért nála is rámkérdezett? Ez vajon igaz? Tényleg megtette volna? Tényleg törődött volna velem? De ugyan miért tette volna? Ez annyira nem vall rá. Annyira nem logikus, szinte abszurd. Én annyi miértet tettem most fel neki, és csak oly kevésre válaszolt...De nekem tudnom kell a merteket! Tudnom kell, hogy valamennyire megértsem ezt a teljesen képtelen helyzetet, ami kialakult. Én nem értem. Se Őt, se a helyzetet, se magamat. Ez teljesen képtelen, hogy kedves lett volna velem. Hiszen miért tette volna, amikor még itthon is csak bántott, most kint pedig már boldog volt a barátnőjével... Nem értem, de érteni akarom! És megígérte, hogy holnap elmondja a merteket. Remélem, nem vágott át-megint-...

nyulambulam...

Elolvasta. Nekem nem mondta, de elolvasta. De miért nem merte nekem elmondani? Nem tudott volna mit mondani? Vagy nem akart még jobban megbántani? Esetleg nem akart velem szóba állni, mert nem akarta, hogy bármiféle kapcsolatba kerüljön velem? Nem tudom, miért tette. De nekem nem mondta el, pedig ez rám tartozott! Nem hírvivőkkel kellene üzengetnie, pont mint akkor tette... Ez nem így működik, miért teszi?! Túl gyáva lenne ahhoz, hogy "elém álljon" és konkrétan nekem mondja, ami leginkább rám tartozik?! Talán túl nagy dolgot kérek ezzel? A lehetetlent, amit nem lehet teljesíteni? Nem hiszem, hogy így lenne. Persze én máshogyan látom a dolgokat, mint a többiek. Mert én benne vagyok, nyakig ráadásul. Egykor vágyakozva néztem rá, ami átfordult haragba, majd kétségbeesésbe, végül pedig teljes tanácstalanságba és immunis lettem rá. Már gondolkozni sem tudok rajta, egyszerűen átfolynak a fejemen a gondolatok, anélkül, hogy gyökeret eresztenének. Megint változtam miatta/érte. Nem érzek semmit, jóformán senki iránt. Érzéketlen lettem.Zombi...

sunshine?!

Ma meglepő módon sütött a nap*_* Nyár van, elvileg 23napja, abból a 23ból mégis mennyit sütött? 4napot, esetleg ötöt? Ez aztán a csúcs, nem lesz sok?! Nem számít, ma sütött. Igaz, nem volt forróság, de a nap meleg sugarai csak úgy falták testemet. Ma éreztem a nyarat minden porcikámmal, minden lélegzetvétellel, minden egyes másodpercben. Feledtetni tudta velem a gondjaimat, a szomorúságot, a haragot, mindent. Az Ő iránti aggodalmamat csak enyhíteni tudta, eltüntetni nem, akkor azonban ez is elég volt. Sütött a nap, ugyanakkor mindenki megbolondult: Ő kiakadt, más "veszekedett" velem, mert besokallt bizonyos dolgokon, amikhez közöm sem volt... A nap egyenlő lenne az emberek agybajaival? Mert akkor süthetne gyakrabban, hogy hozzászokjak, és akkor nem érne meglepetés...!:D De szeretem ezt a napot. Az utóbbi időhöz képest egész jó volt, mondhatni nyugis*_*

vajon melyik a fontosabb?

"A Szerelem kérdezi a Barátságot: "Miért vagy Te egyáltalán?"
Mire a Barátság így felel: "Azért, hogy felszárítsam azokat a könnyeket, melyeket miattad ejtenek..."
Ez az idézet gondolkodóba ejtett. Vajon melyik volt előbb: a szeretet vagy a barátság? Az embernek mindkettőre szüksége van? Minden bizonnyal igen, de melyikre milyen mértékben? Melyik a fontosabb? Melyik ér többet? A szerelem múlandó dolog, először örömöt, mérhetetlen örömöt szerez, aztán hatalmas fájdalmat. De megéri-e az a cseppnyi boldogság azt a tengernyi fájdalmat, amit maga után hagy? Nagyon sok embernek megéri. A barátság ezzel ellentétben örök dolog. Nem okoz fájdalmat, csak örömöt. Ha vannak is veszekedések, akkor sem lehet összehasonlítani a szerelem nyomaival. Hiszen a barát utólag rájön, ha hibázott, bocsánatot kér, majd együtt nevetnek. Az embernek ezért van szüksége barátra: hogy elfelejtse fájdalmait, amit okoztak neki. A szerelem is feledtetni tudja. De csak egy ideig, hogy aztán ő maga ugyanazt tegye, amit feledtetett...

fordult a kocka...

Ezt egyszerűen nem hiszem el. Eddig én voltam az, aki maga alatt volt, bekattant, kiakadt semmiségeken. Most viszont fordult a kocka, és Ő vette át ezt a hálás szerepet... Kiakadt, a semmin ráadásul, kifordult önmagából,nem az az ember volt, akit megismertem. Nem volt önmaga, valami teljesen más volt. Kicsit talán emlékeztetett önmagamra, amilyen az utóbbi időben lehettem(bár nem tudom pontosan, nem láttam magamat kívülről, tisztán...), és ez nem jó, nagyon nem jó. Én próbáltam vigasztalni, megnyugtatni, de semmi. Úgy érzem, hiábavaló volt az erőfeszítésem, mintha átment volna a fején, ugyanúgy, ahogy bement, semmi reagálás nélkül. Megijedtem, hiszen még sosem láttam Őt ilyennek! Én voltam az, aki segítségre szorult, ám akkor nem értettem, miért. Hova ez a nagy erőfeszítés, miért érdekli őket ennyire, hisz az én dolgom?! De most rájöttem. Ők is megijedhettek, amiért ilyen állapotban láttak, amilyenben még soha. Megpróbáltak mindent megtenni, amit akkor talán nem fogadtam a legjobban, nem értettem miért törődnek velem ennyire, hiszen nem érdemeltem ezt ki...Most talán megértettem, és bocsánatot kell kérnem tőlük az akkorért! Ők állnak a legközelebb hozzám: a barátaim. És hidd el, neked is rengeteg ilyen van, ne ess kétségbe, csak pillanatnyi elmezavar volt! :D

az élet igazságai

Én nem tagadom, sőt büszkén vállalom: idézet-bzi vagyok. Megszállott, teljesen, visszavonhatatlanul. Legújabb kedvenceim nagyon találóak, azonnal a szívem közelébe férkőztek.
"*A lány, aki sebezhetetlennek tűnt, megtört. A lány, aki annyira erősnek látszott, összeomlott. A lány, aki mindig nevetett, most zokogott; aki sosem hagyta abba a próbálkozást, most végleg feladta..."
"Szerettem én valaha őt? Vagy csak imádom a fájdalmat, a rendkívüli fájdalmat, és azt, hogy olyasvalakire vágyom, aki elérhetetlen?"
"A személyes ragaszkodás olyan luxus, amit csak az után engedhet meg magának az ember, ha az ellenségeit már elpusztította. Mindaddig mindenki, akit szeretsz, túsz-gyengíti a bátorságát, és tompítja józan ítélőképességét." Orson Scott Card
"Megfigyelted már, hogy a madarak mindig énekelnek eső után? Nem számít, mekkora volt a vihar, maradt-e fészkük, lesz-e élelmük, énekelnek. Örülnek a napfénynek, hálásak azért, hogy élnek, hogy képesek repülni.. vajon az emberek miért nem tudnak örülni annak a jónak, ami adatik nekik? " Mert az emberek elkényeztetettek, és nem veszik észre az olyan apróságokat, amik másoknak az életüket jelentik...

család?!

Mama múlthét csütörtökön ment el Balatonfüredre 21 napra. Pontosabban vittük, 3 egész hétre. Még csak 5 nap telt el belőle, mégis egy örökkévalóságnak tűnik. Előtte is tudtuk, hogy hosszú időre megy el, na de hogy ennyire hosszúra?! Ráadásul olyan rosszul érzem magam, nagyon hiányzik, még én is megdöbbentem a súlyától. Az utóbbi időben amikor itthon volt, teljesen kiborított, hogy annyira akart rólam gondoskodni, mintha én semmire se lennék képes egyedül, egy kétéves csecsemő lennék, akire minden percben vigyázni kell...És most mi történt ilyen hirtelen? Nincs itt, hogy aggódjon értem, hogy a "járőrözéseivel" kiborítson nap mint nap. Pedig most mit nem adnék érte...! Anya beszélt ma vele telefonon, elvileg a közeljövőben szívkatéterezésre kerül sor...De én nem akarom! Annyira féltem őt, hisz olyan törékeny. Bűntudatom van, amiért itthon úgy beszéltem vele,olyan hangsúllyal, olyan lekezelően...És tudom, ez mindaddig kísérteni fog, amíg nem látom őt újra, nem ölelem sokáig, nem hallom a nevetését...16 nap, ki fogom bírni, mert erős vagyok! Érte erős vagyok!

tündérmesék! merre vagytok?!

"Az a baj a tündérmesékkel, hogy a lányoknak csalódást okoznak. A valóságban a herceg a rossz királylánnyal megy el."
Ez sajnálatos módon igaz. Kisgyerekként teljesen beleéltem magam a mesékbe. Vártam a saját szőke hercegemet, aki majd egyszer megjelenik, és boldogan élünk, míg meg nem halunk. Nem titkolom, nem is olyan rég még mindig bíztam ebben a mesében. Bíztam, de már nem tudok. Nem tudok, hiszen annyi herceg csapott be, hogy az sok volt ilyen rövid idő alatt.
És ezeket a hercegeket magamnak köszönhetem, én kerestem a bajt, amikor kellett volna, akkor se álltam félre, hiszen nekem Ő kell! Csak Ő és senki más, bármi áron! Hát, meg is lett az ára... Becsapott, hülyített hónapokon keresztül. Amikor kedve tartotta, elővett és szórakozott velem, hogy aztán ismét eldobhasson. És én mit szóltam ehhez? Tűrtem és tűrtem és tűrtem...Hogy miért? Mert nekem Ő kellett, nem számított, mit tett velem, csendben hallgattam és vártam. Vártam a csodára, hogy meggondolja magát, a mese valósággá válik és minden tökéletes lesz. Ehelyett mit kaptam? Kiment Angliába, előtte csúnyán átvert, mindenféle bűntudat vagy megbánás nélkül. És én? Velem mi lett? Összetörtem, sírtam, magam alatt voltam. De szerencsére annyi jó ember vett körül -a barátaim, ezek a fantasztikus emberek-, hogy elviseltem. Rájöttem, hülyeség volt ez az egész, teljesen felesleges. Bár még csak pár hete történt az eset, mégis sokkal jobban vagyok. És hiszek benne, hogy a nyár végére már emlékezni sem fogok erre az egészre!

Miss Tökéletes...

"Mi van, ha nem akarom azt tenni, amit akarok, mert csak azért akarom megtenni, mert ők nem akarják, hogy megtegyem?"
Ez a csavaros gondolatmenet elgondolkoztatott.Talán rám is igaz lenne? Eddigi tetteim nagy részét az motiválta, hogy megfeleljek mindenkinek,hogy tökéletes legyek...Milyen nevetséges! Hiszen senki sem tökéletes, miért pont én lennék az? Minden ember mást vár tőlem, képtelenség mindenkinek eleget tenni. Mindenki mást, mégis ugyanazt: a hibátlant. És hogy miért? Mert ha nekik néhány dolgot nem sikerült elérni az életben, akkor azt nekem kell megtenni. De mégis miért kellene nekem az ő álmaikat dédelgetni?! Nekem is megvan a saját életem, az elképzeléseim, a vágyaim és ezeket nem vehetek semmibe! Én nem fogom feladni, és ezt meg kell érteniük! Hiszen ők sem tűrték a legjobban a nekik szabott határokat...

a mese elkezdődik...

Úgy gondoltam,elkezdek blogolni."Ugyan miért?" gondolhatják sokan. A válasz egyszerű: mert le KELL írnom a dolgaimat, mert már nem vagyok képes magamban tartani őket. De ennyi erővel írhatnék naplót is, nem? Igen, írhatnék, de azt nem látná senki. Így viszont ki tudja -titkon talán bízom benne- találok olyan embereket, akik megértenek engem és akár még barátok is lehetnénk... Azért írnék blogot, hogy az emberek azt mondják "jajj szegény lány..."? Nem, erről szó sincs! Az ilyenféle sajnálatra nincs szükségem, egyszerűen csak írnom kell.

Hol jó, hol rossz a közérzetem. És hogy mitől változik meg akár fél pillanat alatt is? Nem tudom, de próbálok pozitív lenni, hiszen valamiért én is vagyok a Földön...!