shit

Nem is tudom, hogy kellene nekikezdenem ennek az egésznek... Bonyolult, és nagyon szar helyzet. És az a röhej, hogy nem is Őt utálom azokért a dolgokért, hanem magamat... Magamra haragszok, amiért megint ilyen gyenge voltam, amiért megint játszottam a naiv kislányt, amikor tudom nagyon jól, hogy Ő nem akar engem, csak játszadozik velem... És én mégis, benne voltam, adtam alá a lovat, megtettem mindent, amit kért... De miért is tettem mindezt? Hiszen csak kihasznál, szórakozik, tudom nagyon jól. És mégis, engem nem érdekelt, mert akkor jól éreztem magam vele, nagyon jó kedvem volt, akkor meg, miért ne? Hát, nem kellett volna, nagyon nem... Akkora butaságot csináltam, amekkorát szerintem még életemben nem tettem... De most mégis eljutottam oda, mindenféle gondolkodás nélkül, azonnal megtettem, amit kért... Hiszen én naiv azt gondoltam, hogy nem minden szava hazugság és ámítás, hanem van benne őszinteség is, és van olyan része, amit komolyan is gondolt, nem csak hülyéskedett... De úgy látszik, megint tévedtem Vele kapcsolatban, és utólag már nagyon bánom, hogy megtettem... De most már nem tudok mit tenni, megtörtént, most már csak okosabb lehetek, és tanulhatok az esetből. Remélem, ezúttal tényleg fogok, mert csak nekem lesz rosszabb, és már kezdem megunni...