xmas

"Last Christmas, I gave you my heart
But the very next day, you give it away
This year, to save me from tears
I'll give it to someone special"♫

Német órán jó kis karácsonyi plakát készítése, miközben karácsonyi zene szólt. Ha eddig a bécsi útnak és a hónak nem sikerült eléggé ünnepi lázba hoznia, akkor ennek most biztosan. És arra jöttem rá, hogy én hihetetlen módon szeretem, és várom is a karácsonyt. Amikor kicsi az ember, akkor azért várja, mert jön a Jézuska, és hozza a sok szép és jó ajándékot, amit kért. Abban a hitben van, hogy a családjának is ő hoz mindent, mert ő már csak ilyen rendes. Aztán ahogy nő az ember, úgy változik a gondolkodása is. Később rájön, hogy bizony nem a Jézuska hoz mindent, amit kért, és a család többi tagja se "csak úgy" kapja az ajándékokat, de még mindig szeret ajándékokat kapni. Aztán eléri azt a kort, amikor teljesen megváltozik a véleménye. Már nem az számít, hogy ajándékokat kapjon, hanem hogy ő adjon. Hiszen olyan jó érzés látni, amikor az emberek kibontják a te ajándékodat, és látod rajtuk, hogy örülnek. Olyankor téged is jóérzés fog el, hogy sikerült valakinek örömet szerezned. És akkor már nem is érdekel igazán, hogy te mit kaptál, hiszen rájössz, hogy a karácsony nem erről szól. Karácsony a szeretet ünnepe. Amikor együtt lehetsz a szeretteiddel, és ez bőven elég. Azt hiszem, valamikor ilyenkor lesz az ember érett, felnőtt.

"I don't want a lot for Christmas
There's just one thing I need
I don't care about presents
Underneath the Christmas tree
I just want you for my own
More than you could ever know
Make my wish come true...
All I want for Christmas
Is you..."♫

Wien♥

Tegnap Bécsben jártunk, istenem de jó volt! Reggel még a hó is esett, megalapozva a karácsonyi hangulatot. Olyan szép volt, ahogy fehérlett minden, olyan nyugodt, békés volt. Hosszú volt az út, de akármikor kimennék megint, az egyszer biztos. Boltból ki, boltba be, mindent a szemnek, semmit a kéznek...:D Vásár, forralt bor, puncs, rengeteg ember és karácsonyi zenék, tökéletes volt. Bár az egész napos menés kicsit fárasztó volt már a végére, de határozottan megérte. Az a nagyjából két és fél órás alvás előtte lehet nem volt a legokosabb húzás...:D De az is megérte, határozottan megérte. Ezzel a bécsi úttal ki tudtam kapcsolódni, semmire se gondolni, és igazi karácsonyi hangulatom lett. És most így olyan jó minden, határozottan boldog vagyok!:)

nevenincs

"Egyszer csak elszakítod hirtelen az álmok filmjét
Azt mondod, nincs már folytatás
Egyszer csak menni kell, mert nem akarod látni a végét
Közben azt hiszed, ez a jó megoldás♫"


Azt hittem, jó dolog lesz, hogyha megint elkezdek rendszeresen blogolni. Amikor írtam, még jó ötletnek is tűnt, sokkal jobban voltam utána. De aztán olyan furcsa lett minden, így Ő is... És felmerült bennem a kérdés: vajon ennek köszönhetően? Azért lett volna hirtelen furcsa, mert esetleg elolvasta az előzőt, és meglepődött, nem tetszett neki valami? Lehetséges lenne? Nála sose lehet tudni, az a baj. És így engem is elbizonytalanít kicsit, egyre kevésbé értem ezt az egészet. Lehet, hogy hagynom kellene a próbálkozást, hogy megértsem? Igen, lehet, hogy az lenne a legjobb, de ezt sajnos nem tudom megtenni. Mert remélem-gondolom tudja, hogy fontos nekem, és azt is, hogy mennyire fontos. Lehet meglepődne, lehet hogy nem, mert már eddig is tudta/sejtette. Hát ki tudja. Én csak azt tudom, hogy jó Vele megint beszélni, és bár lehet nem kellene nagyon, de közel érzem magamhoz. Ez a helyzet, vagy elfogadod, vagy nem, a Te dolgod. Azt hiszem, ezzel a bloggal néha mindig túlbonyolítom a legegyszerűbb dolgokat is, erre már kezdek rájönni:D De hát én ilyen vagyok, vagy elfogadsz, vagy nem;)

elveszve

A suli szívás. Majdnem minden nap írunk témazárót, már kezd elegem lenni belőle, elég sok mindennel vagyok úgy mostanában, hogy "teszek rá, engem nem érdekel!". Ez nem a legjobb hozzáállás sajnos, tudom. De egyelőre nem tudok rajta változtatni, pedig lassan most már ideje lenne...!
Miért nem lehetne minden sokkal egyszerűbb, mint ahogy most van? Annyival könnyebb lenne, és sokkal jobb is, ebben biztos vagyok. Ugye eddig úgy voltam vele, hogy nem írok, nem írhatom le, ami történik, amit gondolok, mert Ő(k) is olvassák, és így semmi jó nem lesz belőle... Na hát én előre tudtam, hogy ez márpedig meg fog változni, és előbb-utóbb írok megint... Úgy tűnik, ez a pillanat most jött el. Nem is értem magamat, olyan hülye vagyok, lehet előbb el kellett volna már kezdenem írni, és akkor most nem lenne ez a nagy kavar bennem. Mert talán ha Ő is elolvassa majd ezt/ezeket, akkor rájön, hogy én mit is gondolok most erről az egészről, mit is érzek, mi minden zajlik most le bennem... Amiket egyébként én magam se tudok egészen. Csak azt tudom, hogy nagyon jó vele megint beszélni, és így beszélni. Jó érzés, felszabadulok, jókedvem lesz és addig nem foglalkozok a problémáimmal. A baj ezzel csak az, hogy nem tudom, hogy most akkor megint mivan?! Megint megbonyolódott az egész ügy, és én már teljesen elvesztem, nem értem Őt, nem értek semmit, pedig én érteni akarom! Hiszen ott vannak azok a rohadt kérdések: unatkozik, és valamivel el kell ütni az időt? most megint szórakozik? vagy rájött volna a lehetetlenre? Nem tudom, mi történhetett. Az a baj, hogy nem tudom mit gondoljak. Mert azt tudom, hogy mit szeretnék gondolni, de nem biztos, hogy azt is kell gondolnom. És így nem is tudok mit kezdeni ezzel a helyzettel. Tisztáznunk kellene mindent, az lenne a legjobb. Csak én nem tudom, hogy ha tisztáznánk is, Ő mit gondolna komolyan, és azt is mennyire. Hülye helyzet, azt hiszem. De már kezdem megszokni, ebből áll az életem: hülye helyzetekből.

az élet szívás

Hűha, de rég jártam már erre. Mindig elhatározom, hogy írok, de sajnos sose jutok el odáig... Na de most:D Annyi minden történt velem az utóbbi időben. Vagyis talán nem annyira hűűűű de sok, de azért akad... A baj ezzel csak annyi, hogy itt sajnos nem tudom leírni:/ Pedig épp ezért kezdtem el blogolni, hogy kiadjak magamból mindent, ami zavar, boldoggá tesz, felidegesít, nem értem. De ez most sajnos nem megy, mert még nevet-konkrétumot se mondhatok anélkül, hogy az illető ne tudná, miről van szó... Kellett nekem akkor elmondani, hogy blogolok...! Most nem lenne akkor ez a helyzet. Mert ez így nagyon szívás, rohadt rossz. Bár magamat ismerve, előbb-utóbb szerintem eljutok majd oda, hogy pont teszek rá magasról, hogy elolvassák, és akkor majd írok és írok és írok... Igen, eléggé érzem, hogy így lesz. Már csak idő-nagyon kevés idő- kérdése az egész...