a végső áldozat

,,-Az aurák nagyon sokat elárulnak, Rose, és én nagyon jól tudok olvasni bennük. Valószínűleg sokkal jobban, mint a barátaid. A lélek generálta álomtól arany veszi körbe a saját aurádat, innen tudtam. A te személyes aurád egyedi és rád jellemző, bár az érzelmekkel és a lelkiállapotoddal összhangban változik egy kicsit. Látszik rajta, ha szerelmes az ember. Akkor ragyog az aurája. Amikor álmodtál, a tiéd fénylett. A színei élénkek voltak...de nem olyanok, amilyet a szerelmeddel kapcsolatban vártam volna. Persze nem minden kapcsolat egyforma. Az emberek különböző szakaszokban vannak. Nem is törődtem volna vele, csakhogy...

-Csakhogy mi?

-Csakhogy amikor Dmitrijjel vagy, olyan az aurád, mint a nap. És az övé is. -Szonja mosolygott, én pedig egyszerűen csak döbbent némaságban meredtem maga el. -Ez meglep téged?

-Én...hát, annak vége. Mi együtt jártunk, de miután átváltozott, már nem akart engem. És én továbbléptem. -Mely esetben a továbblépés kézszorongatást jelent, és intim, forró pillanatokat. -Ezért vagyok Adriannel. Boldog vagyok Adriannel. -Ez az utolsó mondat szinte defenzívnek tűnt. Kit akarok meggyőzni? Szonját vagy magamat?

-A viselkedés és az érzelmek szinte soha nem egyeznek -felelte Szonja, nagyon olyan hangon, mint amikor Dmitrij a zent gyakorolja. -Ne értsd félre, de meg kellene beszélnetek néhány problémát.

Remek. Pszichoterápia egy elmebeteg nőtől. -Oké, tegyük fel, hogy van valami ilyesmi. Tényleg csak nemrég mondtam le Dmitrijről, pár hete. Lehetséges, hogy még mindig táplálok iránta érzelmeket. -Lehetséges? Belegondoltam, milyen mélyen tudatában vagyok mindig a fizikai jelenlétének az autóban, arra a vidám harmóniára a könyvtárban, milyen jó volt együtt dolgozni vele, ahogy szoktunk, amikor mindketten eltökéltek vagyunk, és egyikünk sem kérdőjelezi meg a másikat. És alig pár órája a vendégszobában...

Szonjában volt annyi arcátlanság, hogy felnevessen. -Lehetséges? Alig két hét után? Rose, te annyi mindenben olyan bölcs vagy...és annyi dologban olyan fiatal.

Utálom, amikor a korom alapján ítélnek meg, de nem volt időm hisztire. -Oké, mindegy, táplálok még érzelmeket. De ő nem. Nem látta azután, hogy visszaváltozott. Rettenetes volt. Depressziós lett. Azt mondta, mindenáron kerülni akar engem, hogy senkit nem fog tudni szeretni. 

(...)

-Nos, ezt nektek kell megoldanotok. Én nem igazán hiszek a lelki társakban. Szerintem nevetséges gondolat, hogy csak egy ember lenne számunkra megfelelő. Mi van, ha a ,,lelki társad" Zimbabwében él? Mi van, ha fiatalon meghal? És szerintem a ,,két lélek eggyé válik" dolog is nevetséges. Az ember őrizze meg önmagát. De hiszek abban, hogy két lélek szinkronban lehet, egymás tükörképei lehetnek. És a szerelmet is képes vagyok látni. És mindezt látom az ő aurájában és a tiédben. Csak te döntheted el, mit kezdesz ezzel az információval...már ha elhiszed nekem."

~elég volt..

Én fogtam kezed,
amíg bírtam veled,
tudom beteges tánc,
a kezemen lánc.
A földhöz kötve börtönödben untam már,tudhatnád.
Én ordítok mindig,
tudtad nem bírom egy helyben, szívem úgy száll.
Ha nekem is jár egy cseppnyi mámor,
egy percnyi száguldás.
Amikor az érzés hív,
amikor a vágy szólít,
tudom azt:kérdés nincs többé már.
Elég volt, hogy folyton vádolsz,
feldúlt szívem nem rád vár,
hát felejts el,
majd mással játszol, 
késő most meg bánd.
Elég volt, már nem kell átkozz, rejtsen el a távolság.
Én leléptem, már másra vágyom, bár úgy fáj.
Untam, feledem a múltam, menekülök, máshol vár, ki mosolyog rám.
Ki bízik bennem minden percben bárhol jár ájájáj...
Már átlátok,
átlátszóan álcázod,
tudd meg, hogy sose versz át, a szereped gáz.
Térj magadhoz,
én úgysem várok rád!
Egy álom, mi úgy tört szerte szét,
mint poharam a falhoz csapva száz darabra.
Többnek hittem én.
De jobb így, ha most kell itt a vég,
Majd jön egy új,
ki csak rám vár,
kit nekem szánt az ég!

class♥

Find me;)

Zajlik az élet mostanság, amit persze egy cseppet sem bánok. Suli szokásos, dogák hétről hétre, azt már nem is ragozom, hogy mi van. Csak annyi a sulival kapcsolatban, hogy végre nekünk is megvannak az idei osztályképek. Annyira hihetetlenül jóérzés, hogy mindenki dicsér. Az elmúlt 3napban csak azt hallottam, hogy milyen szép vagy az osztályképen, el se hiszik, huuuuhhh:$^^ De -a félreértések elkerülése végett- én ezt most nem azért mondom, mert milyen beképzelt vagyok vagy valami, nem, egyszerűen csak jólesik néha az embernek ilyet hallania.(:
 Pénteken Nilladrágának szülinapja volt, szerintem nagyon jóra sikeredett, mindenki kitett magáért rendesen. Hihetetlen jó este volt, még egyszer boldog szülinapot Nillus!;)♥
 

~just..

~ Néhány hónapja, ha rám írtál, mosolyogva ugráltam; ha csak meghallottam a neved, a szívem majd’ kiugrott a helyéről. Ma már, ha látlak, szó szerint rosszul leszek - és nem azért, mert utállak. Csak nem olyan vagy már, mint voltál.. őrület hogy mennyit változtál. És ez fáj!
 (Egy picit azért utállak...vagy legalábbis próbállak utálni...)

fucck*

Újabb remek hét letudva. Már csak ezer meg egy van ebből a tanévből... Én szeretem Shakespeare-t, a Hamletet is, de tényleg. Szerintem egy fantasztikusan megírt tragédia, Hamlet személyisége egyszerűen magával ragadó. A mai társadalomra is találhatóak benne példák, amivel így még élvezhetőbbé válik a mű. Sokáig tudnám még dicsérni, nagyon szeretem. Na de az azért mégiscsak túlzás, hogy két Hamlet-dolgozatból én mindkettőben benne voltam...! Már csak a negyedik és ötödik felvonásból fogunk írni...hmmm vajon azokban is benne leszek? Minden bizonnyal igen, hiszen Shakespeare és Hamlet nagyon csípnek engem!
Civilizáció... egyszerűen rémes. Nem akarok félévkor hármas lenni belőle, egyszerűen nem lehet! A képelemzésre egyszerűen nem értem, hogy kaphattunk kettest(!!), amikor minden hülyeséget belemagyaráztunk, és készültünk rá... Azonkívül a beadandó verselemzés is...remek lesz!

Az ágy merő illat lesz, enyhe, tiszta,
És mély a dívány, mint a sírok árka.
Körül kinyílt virágok buja szirma:
Nekünk feslette tüzesebb nap lángja.

Minden kihúnyó parazsuk fölizzva,
Szívünk kigyullad: két lobogó fáklya.
S kettejük dupla fényét veri vissza
Iker lelkünk, e testvér tükrök párja.

Egy idegen-kék, furcsa-piros este,
Kiragyogunk egy villanásba veszve,
Mint hosszu jajba, mely merő bucsú.

Aztán, szelíden, egy angyal fogad,
S mosolygó gonddal új életre fú
Vak tükröket és halott lángokat.

Baudelaire: La mort des amants

Ha bárkinek van bármilyen ötlete ennek a versnek az elemzéséről, az kérem küldje el az utalomacivet@idiotalea.com e-mail címre, köszönöm!:D

 Tegnapi Madách-disco hátttt...érdekesre sikeredett... Nem lett volna rossz, hogyha nem találkozok 2exemmel és 2majdnem-exemmel... Mit ne mondjak, csodás érzés volt látni, amikor Csibe alig 3méterre táncolt tőlem az új barátnőjével... Minden bizonnyal kellett volna inni egy kicsit, és akkor jobban éreztem volna magamat... Kár, hogy ez most kimaradt... De mindegy is, majd őszi szünetben tombolunk Lillával, addig meg csak kibírom a sulit és az életet...!;)

~2mondat

’ Nem értelek, és már belefáradtam abba, hogy folyton erre gondolok. Épp ezért engedlek el, azzal a szürke, semmilyen érzéssel, hogy valamikor a szívem közepén voltál, most pedig ott kuporogsz a legszélén, és már csak kapaszkodni sincs kedved...!‘

l'école

Végre péntek, el se hiszem. Elképesztő hosszú volt ez a hét, és borzalmas is. És hiába jött el a hétvége, ugyanúgy végigtanulhatom, mint az egész hetet. Remek...
Hétfőn Dunántúli-dombságban túráztunk egész nap. Reggel 7kor(!!!!!!) indultunk a koli elől, álmos fejekkel, hidegben. Hosszú út volt,  maga a túra is nagyon hosszú volt, pár ember ki is dőlt közben... De mi, többiek kibírtuk és végigcsináltunk, hiszen spártaiak vagyunk!;) Nem mondom, hogy teljesen megérte, de azt se mondom, hogy egyáltalán nem érte meg. A vége, a geoparktól kezdve már jó volt, különösen az éjszakai túra és este Siófokon, a Balaton-parton, az nagyon szép volt. Csak az idővel volt egy "kis" gond, ugyanis a hajnal 1(!!!!)óra azért kicsit erős úgy, hogy másnap -vagy ha úgy vesszük, aznap- menni kell suliba... De végül is kibírtuk, hiszen ez Spárta!;)
Szerdán föci témazáró, ütősre sikeredett... Tanultam rá hétvégén, kedden is, aztán amikor megkaptuk... csak lestem. Gyakorlatilag ha nem tanultam volna, akkor is hasonló szinten tudtam volna szerintem, ezért csak a fölöslegesen rápazarolt időt sajnálom, de hát ez van, majd kijavítom még, hosszú az év...! A másik dolog, ami feldobta a szerdai napomat, az a grammaire(=francia nyelvtan) témazáró volt. Az óra előtti szünetben tudtuk meg, hogy egyáltalán írni fogunk, nincs reklamáció, nem számít, hogy nem vettük végig az anyagot, nagyon könnyű lesz, mindenki kisujjból kirázza. Aha, pont így volt... 3 wikipédiás szöveget az ember pont ki tud egészíteni, amikor a 3soros mondat fele hiányzik és tudományos nyelven van írva az egész...Csoda, ha pár(?!) ember felhasznált egy kis segítséget ehhez a dolgozathoz, amit a tanár is a netről szedett?! Na mindegy, nem is mondom tovább, mert nem akarom megint felhúzni magam rajta...
Komolyan mondom, egész héten a csütörtök délutánt vártam, hogy mehessek vezetni forgalomba. Első forgalomba vezetéshez képest szerintem jól ment, nem ütöttem el senkit, nem törtem össze az autót, szóval én pozitívan értékelem:D Majd legközelebb szerdán...rettegj város!;) :D
Péntek=természettudományi nap. Most még a szokásosnál is rosszabb volt. A napot egyből biosz témazáróval kezdtük, csodás. Annyira nem sikerülhetett rosszul (legalábbis remélem), de majd a jövőhéten szerintem már kiderül. Fizikából pénteken témazáró, az mi?! Én azt hogy fogom megírni?! Komolyan mondom, nekem abból korrepetálás kell majd... De az még odébb van, most élvezem a hétvégét kb szombat délutánig, amikor ismét belevetem magam a tanulásba... School, i love u!