an idiot story

Kicsit talán összecsapott lesz ez a bejegyzés, előre érzem és sajnálom is, de azt hiszem, most már muszáj leírnom. Kezdek kibukni, ritka hülye ez a helyzet. Kettőtöket még megértem, hogy miért "rángattatok bele" ebbe, mondhatni Tőletek még "el is várom", bár ez túlzás, de persze szeretném tudni, hogy mi történt/történik Veletek. Na de Te? Te hogy jössz ahhoz, hogy belerángass engem ebbe az egészbe?! Te miért nem tudtál volna engem belőle kihagyni? Én nem játszom semmiféle szerepet ebben az egészben, pechemre mindenkit ismerek, aki benne van, és ennyi. Itt vége, nekem nincs tovább. Őket kettejüket megértem, hogy megbeszélik velem, de Te, Te mit akarsz tőlem, mit csináljak én ebben a hülye helyzetben?! Én nem tudok semmit se tenni, sőt, nem is akarok...! Az is épp elég, hogy ennyire benne vagyok, sőt, kicsit talán sok is...! Feladom, nem találom a logikát, értelmetlen az egész, de hogy őszinte legyek, a Te részed már nem is izgat. Megmutattad nekünk az igazi oldaladat, amit eddig nem ismertünk, és rá kellett hogy jöjjünk, hogy nem sokban különbözöl Tőle... És ez nem egy bók, messze nem... Mert Róla mindvégig tudtuk hogy ilyen, de Te...Te leplezted és csak most fedted fel előttünk. Egyvalamiben azonban különbözöl Tőle: hiszem, hogy Ő még meg tud változni-veled ellentétben... Csak annyit tudok mondani, köszönöm! Igazán sokat segítettél nekem, rádöbbentem, mekkora egy seggfej is vagy valójában, akivel még csak foglalkozni sem érdemes... Hatalmas megkönnyebbülés igazából, a helyzethez képest jóérzés. És még annyit mondanék, hogy azért másfél év után ne mi legyünk már a szar alakok...;)