El sem hiszem, hogy mi történik mostanában megint velem. Ilyen egyszerűen nincs, nem lehet! Annyira röhejes az egész... És annyira tipikus is... Isten nagyon jól szórakozhat rajtam, amiért újra és újra előveszi ezt a kártyáját...
Egészen jól megvoltam nélküle, nem hiányzott, vagy legalábbis se időm, se energiám nem volt rá, hogy feltűnjön, ha hiányzik. És most lám, újra betoppant, újra beszélünk. Nem tudom hogy miért, és miért éppen most, de megint beszélünk. Azt mondja, oka van, de nem árulja el, hogy mi az. Hát nem kedves?! Déjà vu-m van. Tavaly is eljátszottuk ugyanezt... Nem beszéltünk, aztán egyszer összefutottunk, majd ismét megkeresett és elkezdtünk beszélni azzal az indokkal, hogy neki most (megint?) becsípődött az, hogy akar engem, és most nem múlik... Vajon most is ez lenne az ok? Én nem hiszem, vagy legalábbis nem tudom. Csak azt tudom, hogy most nem fogom beleélni magam semmibe, csak megfigyelő leszek, aki várja a dolog végét. Nem leszek megint az a naiv kislány, aki tavaly, nem fogom hagyni magam! És ehhez tartani is fogom magam, úgy legyen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése