Kicsit régen írtam már, talán most épp itt az ideje. Zajlik az élet, szokás szerint azt hiszem. És én nem értem, össze vagyok teljesen zavarodva, szokás szerint. Teljes összevisszaság van most bennem, nem értem az egészet, ami van. Elvégre az nem normális, hogy amikor meglenne az embernek a lehetősége valamire, akkor nem él vele, de egy hét múlva, amikor ugyanaz a dolog elérhetetlen, akkor hirtelen erre van szüksége... Ez nem így működik, nem lehet ezt csinálni emberekkel. Nem lehet olyanokat írni valakinek, hogy lehet én nem bírnám ki nélküled, remélem egyszer majd megértesz és társai, ha közben csak azt élvezi az illető, hogy bábként rángathatja a másikat. Ez nem így működik. Olyan jó lenne tudni, hogy valójában mi játszódik le az emberek fejében, mire gondolnak pontosan, amikor ezt és ezt mondják... De nem tudjuk, és ez szívás. Marha nagy szívás. De inkább abba is hagyom, mielőtt felhúzom magam ezen. Mert annak se lenne semmi értelme.
Ja igen, még egy zárógondolat, amit annyiszor hallottam az utóbbi pár napban, hogy lelki szemeim előtt is látom: "ha egy nő akar valamit, cselekszik..".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése