scream

Rövid és egyszerű bejegyzés lesz ez most. Szombaton voltunk Mamánál, kicsit durva volt a látvány, az a rengeteg cső,monitor, hogy nem mozoghat... Én 5 perc után megadtam magam és elsírtam magam. Anya erősebb volt, ő csak 10 perccel később, miután kijöttünk. Anya reggel és este is hívja az intenzívet, hogy érdeklődjön Mama állapotáról. Ma egy rossz hírt kaptunk: még mindig a lélegeztetőn van, próbálták leszoktatni róla ma, amikor már egészen tűrhető volt az oxigénszint. De Mama sajnos kihúzta a tubust, ami egyáltalán nem tett jót, most altatják és megint visszarakták a lélegeztetőt, reggel megint próbálkoznak majd... Tudom nagyon jól, hogy Anya se erős mindig, mégis megdöbbentett a "rohama", amikor úgy sírt, mint még temetéseken se láttam... Tudom, hogy Neki sincsenek vasból az idegei, ez mégis sokkoló volt számomra, hamar ott is hagytam szegényt, miután az ölelésemet egyáltalán nem értékelte, és menekültem, még mielőtt én is elkezdhettem volna sírni. Félek. Iszonyatosan félek, és már egyáltalán nem bírom. Ez már nekem sok(kk), túl nagy a stressz, én ehhez kevés vagyok... Most a nem-kapok-levegőt-piszkosul-fáj-a-torkom-szédülök-egész-nap-este-hőemelkedés se jött a legjobbkor... És Ő is pont most nincs itt, hogy beszélhessek Vele, amikor nagyon nagy szükségem lenne rá... A büdös életbe, hogy semmi sincs rendben mostanában!