Annyi minden történt az utolsó bejegyzés óta, mégsem tudom normálisan összefoglalni a dolgokat. Tavasz van. Érezhetően, visszavonhatatlan tavasz van. És ez hihetetlen jóérzés, már nagyon hiányzott a jó idő és a nap! Az emberek ilyenkor sokkal optimistábbak, vidámabbak, nyugodtabbak. Ám rám ez most sajnos nem igaz. Az utóbbi pár napban idegileg egy hulla voltam, bár szerintem érthető okokból. A jókedv helyét felváltotta az aggodalom, az optimizmust a kétségek. A csütörtök reggeli kis sírás akkor jót tett, bár lehet, hogy teljesen felesleges volt. Mamát ismét vinni kellett Pestre, műtétre. Egy 2,5-3 órás műtét nem nevezhető éppen a legkönnyebbnek, főleg, hogyha leállítják az ember szívét... Utána egy hét Pesten a kórházban, majd egyből Balatonfüreden 3hét a szívszanatóriumban... Egy hónap elég hosszú idő lesz Nélküle, de arra kell gondolni, hogy utána sokkal jobban lesz...! Csak ez tartja most bennem a lelket...
Drága Keresztanyum 40 éves lesz 13.-án, anya kitalálta, hogy csináljunk fotóalbumot! Jó, csináljunk, mernék is én ellenkezni...:D Régi képeket szkennelgetni, az újabbakat átrakni a gépre, kiválogatni, összerakni... Nagyon sok meló, nagyon rövid idő alatt, teljesíthető vajon? Ezalatt ugye mellőzni a netet, az emesent, mindent... Kibírható volt persze, de azért mégiscsak jobb érzés itt ülni egyetlenem előtt és "pötyögtetni":DD
Egy hete nem beszéltünk már... Elég hosszú idő, tekintve, hogy most nem is vesztünk össze meg semmi...! Kezdenek hiányozni a szurkálódásai, a perverz megjegyzései, Ő maga is valamennyire... És nem jó ez így, nagyon nem jó! Valamikor már ideje lenne beszélni, kitudja, a végén még elvonási tüneteim lesznek...o.O
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése