Azt hiszem egész jó volt ez a nap. Laraaa, Kingaaa ma Korona jó volt:)♥Olyan jó volt Veletek ennyit beszélni, hihetetlen. Lehet, hogy gonosz dolog volt pár embert kibeszélni...? Nem feltétlenül, mert ha a szemébe is ugyanúgy megmondom... nem, nem volt gonosz dolog.
Kinga, állíthatom én most azt, hogy mi pár dologban hasonlítunk?:$^^ Gondolj csak bele: gyerekes szokásunk az utcán ahogy megyünk...:D Szabadságra vágyunk, mindketten lököttek vagyunk, kiálló csontunk...:D Mondhatni, hogy hasonlítunk kicsit?^^♥
Kicsit azt hiszem össze vagyok zavarodva mostanában. De... ez a jobbik fajta zavar, amit nem azt mondom hogy élvez az ember, de...nem szenved tőle. Mert olyan fura ez az egész... Annyira szeretnék hinni benne, hinni Neki, de... félek... Félek, hogy beleélem magam és utána fájni fog... És akkor most mi a jó megoldás? Elzárkózok tőle, nem adom meg az esélyt, hogy esetleg valami jó fog belőle kisülni? Vagy megadom az esélyt, és vállalom az esetleges fájdalmat? Melyik a helyes, melyikkel járnék jobban? Elvégre kockáztatni mindig kell, vállalni a kudarcot, hiszen abból utána tanulhat az ember. Na de vajon tényleg kudarcként élném meg...? Nem tudom, nem vagyok benne biztos... Azt hiszem, ezt csak egyféleképpen tudhatjuk meg: kockáztatnom kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése