shadowland

Az a szép a könyvekben, hogy ezer meg ezer érdekes gondolatot tartalmaznak. Olyanokat, amiket te magad nem tudsz értelmesen megfogalmazni, de amikor elolvasod, arra gondolsz, hogy igen, ez így van, én ezt miért nem tudtam eddig ilyen egyszerűen megfogalmazni?! Ma is ez történt. Ahogy olvastam, egyre csak az járt az eszemben, hogy milyen jól is van megfogalmazva...

"- Olyan fura, hogy egyik pillanatban minden oké, vagy talán nem annyira oké, de akkor is, végre megérkezel. Aztán a következő pillanatban...vége. Mint Evangeline. Sose látnak, hallanak rólad többé. Egyszerűen csak nem értem. Miért kötődnénk bármihez is, ha A: sosem tart örökké; B: rohadtul fáj, amikor vége lesz? Mert ha minden véges, ha mindennek van eleje, közepe, vége, akkor minek kezded el egyáltalán? Mi értelme az egésznek, ha egyszer minden a Vége felirathoz vezet? És nem a halálra gondolok... Bár mind úgy végezzük...mindegy, milyen keményen harcolunk. Egy metaforikusabb jelentésen gondolkodom. Mert semmi nem tart örökké, tudod. Mert így van, semmi sem rendeltetett öröklétre. Semmi. Semmi.
- De Haven...-kezdem, de abban a pillanatban elhallgatok,ahogy rám néz.
- Hallgass végig, mielőtt nekiállnál elszavalni valami nézd az élet napos oldalát-cuccot! Ez nem megy, oké? Hacsak nem Istenről, meg az egyetemes szeretetről, vagy akármiről akartál mondani valamit, de én nem erről beszélek. Kabala meghal, a szüleim a válás határán vannak, és lássuk be, Josh meg én is végül szakítani fogunk. És ha ez nyilvánvalóan egy megmásíthatatlan tény, akkor... Hát...akkor a kezembe is vehetném a helyzet irányítását, és én dönteném el, mikor. Inkább én okozok fájdalmat neki, mielőtt ő okozhatna nekem. Mert két dolog biztos. A: vége lesz. B: ha valaki kötődik, az megsérül. És miért én lennék az? Jegyezd meg, amit mondok, mostantól én vagyok a Teflonlány. Minden lepereg rólam, semmi sem ragad rám.
- Tudod mit? Igazad van. Teljesen igazad van. Minden véges. És abban is igazad van, hogy te meg Josh is szakítotok valamikor, és nem csak azért, mert minden véget ér, ahogy mondtad, hanem mert így működnek a dolgok. A legtöbb gimis szerelem nem éli túl az érettségit.
- Így látod magadat és Dament? Hogy nem tart tovább az évzárónál?
-Próbálok nem sokat foglalkozni ezzel. De azt akartam ezzel mondani, hogy ha valami véget ér, az nem jelenti azt, hogy az rossz, vagy hogy valaki, aki kötődik, megsérül, vagy hogy ennek nem szabadna megtörténnie, vagy ilyesmi. Mert ha minden lépés a következő lépéshez visz közelebb, akkor hogyan jutnánk el bárhová is? Hogyan gyarapodhatnánk, ha elkerülünk mindent, ami fájhat? -Haven rám néz, és bólint egy picit, mintha értené, amit mondok, de nem egyezne bele teljesen.- Szóval nem nagyon van más lehetőségünk, csak hogy folytatjuk, hogy megyünk, és reméljük a legjobbat. És ki tudja, út közben akár még tanulhatunk is egy-két dolgot. -Tudom, hogy nem vette be teljesen, hát hozzáteszem:- Azt próbálom elmagyarázni, hogy nem futhatsz el csak azért, mert valami nem tart örökké. Ki kell tartanod, végig kell játszanod. Ez az egyetlen módja az előrejutásnak-vonok vállat. Jó lenne, ha ékesszólóbb lennék, de erre futja.- Gondolj bele, ha nem mentetted volna meg a macskát, ha nem mondasz igent, amikor Josh randira hívott...nos, sok csodás pillanatról lemaradtál volna."