család?!

Mama múlthét csütörtökön ment el Balatonfüredre 21 napra. Pontosabban vittük, 3 egész hétre. Még csak 5 nap telt el belőle, mégis egy örökkévalóságnak tűnik. Előtte is tudtuk, hogy hosszú időre megy el, na de hogy ennyire hosszúra?! Ráadásul olyan rosszul érzem magam, nagyon hiányzik, még én is megdöbbentem a súlyától. Az utóbbi időben amikor itthon volt, teljesen kiborított, hogy annyira akart rólam gondoskodni, mintha én semmire se lennék képes egyedül, egy kétéves csecsemő lennék, akire minden percben vigyázni kell...És most mi történt ilyen hirtelen? Nincs itt, hogy aggódjon értem, hogy a "járőrözéseivel" kiborítson nap mint nap. Pedig most mit nem adnék érte...! Anya beszélt ma vele telefonon, elvileg a közeljövőben szívkatéterezésre kerül sor...De én nem akarom! Annyira féltem őt, hisz olyan törékeny. Bűntudatom van, amiért itthon úgy beszéltem vele,olyan hangsúllyal, olyan lekezelően...És tudom, ez mindaddig kísérteni fog, amíg nem látom őt újra, nem ölelem sokáig, nem hallom a nevetését...16 nap, ki fogom bírni, mert erős vagyok! Érte erős vagyok!