nyulambulam...

Elolvasta. Nekem nem mondta, de elolvasta. De miért nem merte nekem elmondani? Nem tudott volna mit mondani? Vagy nem akart még jobban megbántani? Esetleg nem akart velem szóba állni, mert nem akarta, hogy bármiféle kapcsolatba kerüljön velem? Nem tudom, miért tette. De nekem nem mondta el, pedig ez rám tartozott! Nem hírvivőkkel kellene üzengetnie, pont mint akkor tette... Ez nem így működik, miért teszi?! Túl gyáva lenne ahhoz, hogy "elém álljon" és konkrétan nekem mondja, ami leginkább rám tartozik?! Talán túl nagy dolgot kérek ezzel? A lehetetlent, amit nem lehet teljesíteni? Nem hiszem, hogy így lenne. Persze én máshogyan látom a dolgokat, mint a többiek. Mert én benne vagyok, nyakig ráadásul. Egykor vágyakozva néztem rá, ami átfordult haragba, majd kétségbeesésbe, végül pedig teljes tanácstalanságba és immunis lettem rá. Már gondolkozni sem tudok rajta, egyszerűen átfolynak a fejemen a gondolatok, anélkül, hogy gyökeret eresztenének. Megint változtam miatta/érte. Nem érzek semmit, jóformán senki iránt. Érzéketlen lettem.Zombi...