Én szeretek lelki szemetesvödör lenni, de tényleg. Azzal nincs semmi bajom, mert szívesen meghallgatok másokat. Csak amikor mindenki egyszerre jön a problémáival, az kicsit sok. Mert én akkor kinek mondhatom el, ha én hallgatom meg őket? Az egyedüli, akinek valamit is elmondtam most, az Ő volt. Ő, aki többször megbántott és most mégis beszélünk... De én róla is akarok panaszkodni, de azt meg kinek tehetném meg, ha senki sem hallgat meg?! De Te aztán meghallgattál, köszönöm Neked!
Miért nem tud lépni? Miért nem tudna legalább egy apró valamicskét tenni, amitől azt érezném, hogy Ő is akar engem, ahogy én Őt?! Nagyon jó lenne, és igazán nem halna bele... Nagyon szépen kérlek, csinálj valamit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése