Miért van ez megint/még mindig? Miért nem tudlak egyszerűen csak kiverni a fejemből, és még csak rád se gondolni? Miért bánt az, ha látom, hogy másoknak írsz komit, engem meg le se sz.rsz? Ha beszélünk, akkor is bunkó vagy, próbálsz velem jópofizni, miközben tudod nagyon jól, hogy érzek... Mire jó ez így nekünk? Senkinek se jó, mindenki csak szív vele. Vagyis neked lehet nem rossz, te külön élvezed ezt, amit egy bizonyos fokig meg is értek talán. De... nekem nem a legjobb így, de ez van. C'est la vie. Majd hozzászokok.
Az idő. Ez tehet erről a semmihez-sincs-kedvem-hagyjon-mindenki-békén állapotomról. Állandóan rossz kedvem van, hamar bepöccenek, depis leszek, mindez az időtől. Legalább tudjuk, mitől olyan mogorvák az emberek Angliában...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése