tündérmesék! merre vagytok?!

"Az a baj a tündérmesékkel, hogy a lányoknak csalódást okoznak. A valóságban a herceg a rossz királylánnyal megy el."
Ez sajnálatos módon igaz. Kisgyerekként teljesen beleéltem magam a mesékbe. Vártam a saját szőke hercegemet, aki majd egyszer megjelenik, és boldogan élünk, míg meg nem halunk. Nem titkolom, nem is olyan rég még mindig bíztam ebben a mesében. Bíztam, de már nem tudok. Nem tudok, hiszen annyi herceg csapott be, hogy az sok volt ilyen rövid idő alatt.
És ezeket a hercegeket magamnak köszönhetem, én kerestem a bajt, amikor kellett volna, akkor se álltam félre, hiszen nekem Ő kell! Csak Ő és senki más, bármi áron! Hát, meg is lett az ára... Becsapott, hülyített hónapokon keresztül. Amikor kedve tartotta, elővett és szórakozott velem, hogy aztán ismét eldobhasson. És én mit szóltam ehhez? Tűrtem és tűrtem és tűrtem...Hogy miért? Mert nekem Ő kellett, nem számított, mit tett velem, csendben hallgattam és vártam. Vártam a csodára, hogy meggondolja magát, a mese valósággá válik és minden tökéletes lesz. Ehelyett mit kaptam? Kiment Angliába, előtte csúnyán átvert, mindenféle bűntudat vagy megbánás nélkül. És én? Velem mi lett? Összetörtem, sírtam, magam alatt voltam. De szerencsére annyi jó ember vett körül -a barátaim, ezek a fantasztikus emberek-, hogy elviseltem. Rájöttem, hülyeség volt ez az egész, teljesen felesleges. Bár még csak pár hete történt az eset, mégis sokkal jobban vagyok. És hiszek benne, hogy a nyár végére már emlékezni sem fogok erre az egészre!